Volt valaki, kit nagyon szerettem De már nincs velünk, elvesztettem Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha Őszülő haját, melyet röviden hordta Szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta Szeme volt a jóság, őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás Gyermekei, unokái, dédunokái, ükunokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve Ha valami fájt nekem velem szenvedett Ha boldognak látott együtt örvendett Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra Mert ő egy jó lelkű asszony volt Ha valami bántotta nem nagyon szolt Már az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell, menjünk s éljük életünk. . . De vele elveszett valami, örökre belőlünk Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám Aki már az égből mosolyog le ránk