Nagyon kedves,segítö lányt vesztett el a világ!  Emberek és állatok iránti szeretetét,vidámságát már az Angyalokországában folytatja! Nagyon hiányzol! Emléked örök!

"Elbúcsúzom, de ott leszek Ahol a szél zúg, a nap nevet.  Elbúcsúzom, de itt marad  Belőlem sok pillanat. " Búcsúzunk a világ legjobb férjétől, a legszerethetőbb édesapától, a legeslegjobb nagypapától és déditatától.  Köszönjük hogy voltál nekünk. A szívünkben örökké velünk maradsz.  Benne leszel a napsütésben, a lágy szellőben, a virágok illatában, a rügyek fakadásában, minden egyes mozdulatunkban.  Aludd örök álmod, nyugodtan, csendben.  Hiszem azt, hogy mi még találkozunk a mennyben.  Szerető családod akik soha nem felednek 

ő volt a legjobb nagypapa....:(:(

 Kedves testvérem ! Drága Jani ! Nagyon szeretünk, hiányod borzasztóan fáj, de örökre velünk maradsz, sosem feledünk el !   Kisfiam, Janika emlékére: Mond fiam milyen a menyország nálatok oda át? Hosszú volt az utazás? Virágszírmok díszítik a szobád? Barátaid, gyermekem vannak e már ?   Hegy gyomrából lezúduló patakok, hűsek , szomjoltók? Könnyeinket húlllajtjuk kertetekre, Mond bòsséggel elég az öntözésre? Mond fiam találkoztál édesapámmal , nagyszülökkel? Vannak e nyulacskák a réten, madarak szikrázó napsütésben? Búzamezőn a sok tarka pillangó? A gyümölcsfák bőséggel adnak termést, Piros almát édest ropogóst? Kisfiam szoktál e álmodni, szerelmedről testvéredről, Barátaidról, és rólam anyácskádról? Oly jó lenne hallani felőled, látni szivárványnak ablakában  Érezni téged a fénysugárban, szellő fuvallatában. . Érezd jól magad fiam Istenünk tenyerén, legyél boldog, Amíg megnem érkezem én. "

Édesapa nagyon hiányzol. Apu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!  Édesapám emlékére Január huszonkilenc, keserves téli időszak,       Mely elmémben örökké megmarad. Megmarad a perc, melyet feledni nehéz. Szívemen végigcsordul a vér,                                Hisz Apa nélkül felnőni nehéz.                                     Sírva gondolok mosolygó arcodra,                    Élni akartál, de a halál nem engedett, Küzdeni akartál, ahogy erődből tellett, Hisz a család volt a drága mindened. Istenem, ha hallasz, csak annyit kérek, Hogy vigyázz minden egyes léptére!                                                                           "Egy könnycsepp a szememben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velem leszel, az idő bárhogy is halad."                                    Édesapa nagyon hiányzol...  

Édesanyámnak emlékül, aki nagyon hiányzik. Anyu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Anyu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK                             "Édesanyám emlékére                                       Esőcsepp pereg az ablakon, Könnycsepp csordul le az arcomon.                   Gondolatom messze száll,                                                                                                                                                               Édesanyám oly távol már. Kalandozom a múltban, Drága gyermekkoromban. Gyermekként védett, mindig megértett. Jobban ismert mindenkinél, Mindig éreztem a szeretetét. De sors kegyetlen volt, Mert oly korán elrabolt! Űrt hagytál magad után, Melyet semmi sem pótolhat már! Életem nélküled élem, És a sorsot nem értem! Miért volt oly kegyetlen? Miért rabolt el ily korán tőlem?!" "Egy könnycsepp a szememben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velem leszel, az idő bárhogy is halad."                                                                                            v                                                                                                                                   Nagyon, de nagyon hiányzol mama.... .

  Volt egy gyönyörű és jóságos lányunk, akinek emléke örökké a szívünkben él. Tele volt élettel, vidámsággal, nevetéssel. Nagyon szeretett élni, szeretett velünk lenni, szerette a barátait, barátnőit, kollégáit, a szép dolgokat, és hihetetlenül kreatív volt. Elképzelhetetlenül hiányzik nekünk! ! ! Túlságosan is rövid volt az élete. 30év. . . . . ! ! ! !   " Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?                               Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?                             Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.                                          Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K ! ! ! "   Köszönjük szépen a lányunknak gyújtott gyertyákat!                                                                                   

 Szeretett édesapa, nagyapa. A Salgótarjáni Öblösüveggyár dolgozója volt. " Soha el nem feledünk" .   Mama, Andi, Atti és családja.

                                                                                          "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

" Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. " József Attila     Köszönjük mindenkinek, akik gyertyát gyújtottak érte.

Mindig mosolygós életvidám, szeretetre méltó, kedves kislány. Akit csak szeretni lehetett.     Emléke örökre szívünkben él tovább. Angyalok vigyázzák álmodat!

A salgótarjáni kórházban hunyt el tüdőgyulladásba n!     " Csak az hal meg akit, elfelejtenek, de mi téged nem felejtünk soha! "