" A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már. "

 

♥ ♥ ♥ Laura 4, 5 éves volt, amikor az Angyalkák magukhoz hívták 2 év 2 hónap súlyos betegség után ! :((((((((( Kicsi teste megfáradt, lelke örökre velünk marad ♥♥! Soha nem felejtünk el! Anya, Dorci, Apa, a rokonok és a szeretteid ♥ ♥ Drága Hős Laurácska ♥ ♥ ♥ ! " Ma elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, s keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él míg élünk, az emléked szívünkben él, el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, s ez elkísér egész életünkben. De mért ilyen keserves az élet, miért kellett pont neked elmenned? Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól, nem tudun . . . k szabadulni a fájó bánattól. Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél, nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél. Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok, s a régi szép emlékekre gondolok. Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted, de nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked. Nem érdemelted, hogy elmenj, épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj. Szívből kérem, hogy légy boldog odafent, hogy vigyázzon rád a Jóisten és nyugodj békében. " ♥ ♥ ♥   Az alós hozzászólás az oldal létrehozójának a gondolatai !

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi  , S nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint a virágillat, De emléked ragyog, mint fényes csillag. Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt, Hiába keresünk, könnyes szemünk már nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy, Utat mutatsz, mert szívünkben örökre itt maradsz!

 

Felnézek és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked a lelkembe zárva most is védelek.

Édesapánk, mindig a családjának élt, sokat dolgozott, szerette, Anyukámat, a gyerekeit,és az unokáit!!

Édesapja Szunyogh László pék volt, édesanyja Zakar Margit. Szobafestő- mázoló és autófényező végzettséget szerzett. 1964. 08. 08- án házasodott össze Kmety Irén Eszterrel. Két gyermekük született - Ferenc és Tibor, valamint  három unoka - Fanni, Szabolcs Tibor és Imola. Gyászolják: felesége Irénke, fiai - Ferenc és Tibor -   és családjaik, testvérei, sógorai, sógornői ill. az egész Szunyogh és Kmety család, barátok és ismerősök. Még élünk nem feledünk!  

Szüleim!

"Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "   Nem ismertünk nálad jobb, és családszeretőbb embert ezen a világon!  

 

Édesapám vígkedélyű, humoros és mindenkivel udvarias ember volt. Odaadó apa volt, szerette gyermekeit és unokáit. Szeretett velük játszani. Édesanyám is szerette gyermekeit, jó édesanya volt. Mindíg segített a lányainak, vigyázott az unokákra. Őt is mindenki szerette. Elvesztésükkel nagy űrt hagytak maguk után. Fájó szívvel gondolunk mindíg rájuk. Sajnos dédunokái csak képről ismerhetik Őket. Emléküket örökké megőrizzük. Szeretetünk által örökké élnek. " Számunkra élni fogtok, mint a csillagok, mert csillag volt Ő, ki szívből szeretett s mi úgy szeretünk benneteket, ahogy csak lehetett. A szívünkben éltek és örökre ott is maradtok. Köszönjük, hogy éltetek és minket szerettetek. "