Lilike hosszú, küzdelmes 7 hét után elment közülünk. Nagyon erős baba volt. Egy kész csoda volt amit véghez vitt a műtét után. Az utolsó pillanatig küzdött, soha nem adta fel. Nagyon hiányzol! ! ! Reméljük most egy szebb és nyugodtabb helyen vagy. SOSEM FELEJTÜNK! Anya, Apa, Daniella Lilike emlékére videó: http://www. youtube. com/watch? v=LRXhXzP5IjI " Fogjuk a két kis kezed, úgy zokogtunk érted, Hittük, hogy erőnk visszatart majd téged. Terveztünk gyönyörű gyermekkort, csodásat, szépet De a kegyetlen betegség mindent összetépet" Istenem kérlek add vissza őt nekem, Csak egy pillanatra hadd lehessen velem. Csak addig , amíg karjaimba zárom, S arca bársonyát érezzem a számon. Istenem kérlek teljesítsd a vágyam, Még egyszer utoljára gyermekemet lássam. Egy pillanat, az elég volna nekem, Hogy elmondjam neki mennyire szeretem.    

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, ... Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy SOHASEM FELEDÜNK!!!"

Édesapám erös , dolgos, szorgos ember volt. Nagy szive volt nem volt önzö bárkinek bármibe segitett. Köszönöm édesapám mind azt amit töled kaptam, felneveltél. Példaképem te vagy, mostantol én vigyázok rád. Nyugodj Békében. Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna

A kicsi fiam egy külünleges gyerek volt. Imádta a buszokat, villamosokat, és minden BKV járművet.   Nagyon sajnalom hogy csak ennyit  időnk volt együtt.  Tudom, hogy még találkozzunk. Te csak előre mentél. Nagyon szeretünk.  Hiányzol. 

Egy nagyszerű ember volt, férj, apa és nagypapa. Imádta az unokáit és mindent megtett értük. Sok mindenhez értett és egy örökmozgó volt.

  Horváth Betty Édesanyám emlékére Világít a hold, körülötte csillagok,   sötétség mely elhozta,   csak úgy mardossa  szívemet,   Nézem az elsuhanó fényeket,   melyek itt- ott feltűnnek,   nézem és gondolataim csapongnak  ki tudja, hogy merre járnak?   Nagyon- nagyon messze,   fent a fellegekbe,   hozzád édesanyám,   kit elvett tőlem a  február, és aki nem ad  vissza soha már.   Miért tette? nem tudom, de a hibás  én vagyok, az biztos.   Gyötrődtem már ezen eleget,   és senki - de senki nem értett meg.   Miért is? Mert szeretetem nem volt elég,   ahhoz, hogy itt tartson még egy kicsikét?   De hidd el gyermek még úgy nem szeretett senkit  ahogy én szerettelek mindig.   Gyermekként ittam szavaid, néztem gyönyörű hajad,   és boldogan mutattam mindenkinek az én anyukámat.   Úgy éreztem gazdag vagyok nagyon, na nem pénzben,   hanem lelkemben éreztem a vagyont.   De hirtelen minden fáklyaként égett,   és eltűnt hirtelen, ami szép volt, elégett.   Mert rájöttem arra, hogy nem vagy már,   de én gyermek vagyok újra, és  mindig rád vár.   Édesanyám, ha már nem tudok többet adni Neked,   fogadd el lelkemet.   Neked adom, vidd, hisz a tied.   Még búcsúzóul hagy írjam le azt a szót,   édesanyám, nem egyszer sokszor, mert  ennél szebb szó nincs a világon.   mert Te vagy nekem az éj, a nap, a levegő,   és Te vagy az életem, és minden mi benne létező!   Drága édesanyám ne menj még,   kérlek maradj még egy kicsikét!   Maradj, hogy elmondhassam bánatom  mert aki maradtam az nem én vagyok.   Űrt hagytál szívemben, nagy űrt,   és erre mondjam köszönöm?   Nem! nem érzed a dühöm?   A dühöm mely fel sem ér, ahhoz  a nagy túlvilági életért.  

 

Nagyon hiányzol papi!

Szíve nemes volt, keze dolgos, Élete nehéz volt, álma legyen boldog.   Csak az hal meg, akit elfelednek, Örökké él kit nagyon szeretnek.

Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok. Juhász Gyula

" Nem haltam meg, az ami Nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám oly könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok. . . "

A világ legtündéribb embere.