SOHA ELNEM MULÓ FÁJDALOMMAL BUCSUZUNK TÖLED FIAM Szép arcát gyengéd nap csokolja, Hozzáhajol az erdő lombja, Szél szelid szava búcsúztatja Felk észiti az útra. Ahonnan senki soha Nem küld jelet nem tér vissza Hiába várom Tudom örök a hosszú álom. . Alszol mélyen zúgó lomb alatt Ó, nezavarjátok meg édes álmomat, Boruljatok a siromra csendesen , Legyetek nyugodtan már nem fáj semmisem Csak az hal meg akit elfelednek örökké él , Kit nagyon szeretnek. Kisgyermeként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán Csacska versem csetlő- botló számból, mosolyogva halgatad anyám. Felnötként Én mezőket nem járok vadvirágot sem szedek ma már, A legszebb rózsát mely ilyenkor nyilik, A siromra hozod nekem anyám. . . . .

Szeretett Édesanyánk, lombos erdők őrizzék álmodat! Edina, Guszti, Tamás, Tana

DRÁGA EGYETLEN KISFIAM ITTHAGYTÁL bucsu nélkül . . . . sirat téged Apa Papi Marika és a sok- sok barát és ismerős . . .

 

 

Bennünk él egy arc egy meleg tekintet Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet, Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet Amit tőlünk soha senki el nem vehet Egy a reményünk mely éltet és vezet Hogy egyszer még találkozunk veled!

Nem búcsúztam tőletek, nem tudtam, hogy örökre elmegyek, Ne sírjatok, mert itt már jó nekem, Fentről vigyázlak és örökké szeretlek titeket. .

"Üzenet jött a fényből, angyali: hogy a sírást el lehet hagyni, Mert anyu is tovább él valahol, Hol béke és szeretet honol. . . " "Sárguló falevelek csak lassan hulljatok, Mert egy igazszívű édesanya nyugszik alattatok. . "

Ő már ott van,ahol nincs fájdalom,örök álmát őrizze béke és nyugalom!

Motorbaleset.

Fájó szívvel búcsúzunk tőled drága Nagypapám! !   Csapó György, szerető férj, megértő apa, és büszke nagyapa volt. idén töltötte a 75. születésnapját, hosszas éveken át tartó betegeskedés után 2012. 07. 27- én reggel 5:10- perckor hunyt el otthonában, családja körében. Hátrahagyta feleségét Esztert, lányait: Mártát, Gyöngyit, Anikót, fiát: Györgyöt. Unokáit: Krisztinát, Renátát, Gábort, Ferencet, Dominikát és Miklóst. Búcsúzik tőle szerető családja és barátai. Nagyon fogsz hiányozni. . . .   " Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény mint a kő, és éget mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább nem áll meg, meghalsz(. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságosnak hittél, véget ér. " (Laurell Kaye Hamilton)    

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.