"Édesanyám emlékére Esőcsepp pereg az ablakon, Könnycsepp csordul le az arcomon. Gondolatom messze száll, Édesanyám oly távol már. Kalandozom a múltban, Drága gyermekkoromban. Gyermekként védett, mindig megértett. Jobban ismert mindenkinél, Mindig éreztem a szeretetét. Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme. De sors kegyetlen volt, Mert oly korán elrabolt! Űrt hagytál magad után, Melyet semmi sem pótolhat már! Életem nélküled élem, És a sorsot nem értem! Miért volt oly kegyetlen? Miért rabolt el ily korán tőlem?!" 

 

Mindig szívesen láttuk, ha eljött hozzánk. Szeretett bennünket és mi is Őt.

 

  "Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így, még senki, ezen a világon! "     Köszönöm neked az elmúlt harminc évet Melyben voltak nehéz de voltak csodás évek. Köszönöm Neked a négy gyermeket Kikre nézve mindig rád emlékezem. Most érted égjen a szeretet lángja . Kit már hónapok óta csak álmomban látlak. Fogom a kezed mint az utolsó percben Miikor szemedből a könny a párnádra csöppent. Betartom szavam amit ígértem neked Az együtt megálmodott jövőt véghez viszem Te csak pihenj és fentről figyelj ránk Oltalmazó kezed onnan is vigyázzon ránk. Egy remény éltet és vezet Hogy egyszer majd veled leszek és fogom a kezedet . Nagyon hiányzol !                               

Napsugár és csillagok világa Jó szívednek örök álmát örzik Tiszta lelked fönt a magas égben A síron túl is fölöttünk örködik.

 

 Hirtelen, de elmentél egy perc alatt, Számunkra csak a döbbenet és  a fájdalom maradt. Kicsordul a könnyünk a sírodnál, Mélységes fájdalom hogy távoztál. A búcsúszó mit nem mondtál ki, elmaradt, De szívűnkben örökké velünk maradsz.

Még nem találunk szavakat, még a döbbenet az úr, Oly gyorsan hagytál minket itt, oly nagyon váratlanul. . .          A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk aki nincs már. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, Szívünk őrzi drága emlékedet.   Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Nem mentem el, csak megpihenek. Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád. Te csak bízz bennem, s meglátod, Újra veled lesz a te boldogságod. Tudom, hogy szerettek, én is benneteket. Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket, És vigyázok rátok ez így is van. Tudjátok. Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Letörlöm könnyed, s megfogom kezed. Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat. Közben elmesélem mostani sorsomat. Elmondom neked, hogy milyen itt élni, És boldognak lenni. Béke és boldogság vesz körül, S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek. Soha, soha ne feledjetek!     

Édesanyám! Nagyon hiányzol!  

" Mécses ég a sírkövén, és a mécslángnál egy kép. Egy boldog gyermek arc a fénybe néz, s az éj fakó sötét. Háztetők s a néma ég, komor felhőt űz a szél. S egy réges régi dalt sodor felém, s álmunk újra él. Ha a hajnal száll fel az ég alján, Túl az éj halvány szomorú arcán. Újra látjuk majd, hogy az élet vár, Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán. "