Drága kicsi Feleségem, gyönyörűséges szép babám, szép szerelmem 35 és fél év házasság és 3 év méltósággal viselt betegség után 2010. október 6- án este elrepült egy másik világba. Rohantam vissza Hozzád, két és félórát voltam távol és már nem tudtunk beszélni. Mindennek vége lett. Nem tudok felocsúdni Anya. Annyi mindenről szeretnék  beszélgetni veled. Nélküled olyan sivár, rideg, hideg és felfoghatatlan ez az egész itteni lét. Nem tudom, hogy létezik- e az a másik , szeretném hinni, hogy igen. Szeretném hinni, hogy jó helyen vagy, nem fáj már semmid, rengeteget szenvedtél, némán tűrted. Csodálatos, nagyszerű ember - anya, feleség - vagy, a lábad nyomába nem léphetek. Szeretném hinni, hogy létezik az a másik világ és ezzel a remény, hogy tudunk majd találkozni, újra együtt lehetünk. De mikor?  Anyácska olyan szomorú vagyok, nagyon rossz nélküled. Megőrülök érted, és látod itt vagyok még, pedig nagyon mehetnékem van hozzád. Bárhol vagyok, bármit csinálok, tolúlnak elő az emlékek, csak Téged kereslek, csak Veled szeretnék lenni. Igazándiból el sem tudom mondani mind azt, amit érzek, mert nagyon  rossz. Nem tudok veled beszélgetni, hiányzik az illatod, hiányzik a pillantásod, hiányzik az okos buksi fejecskéd, hiányzik minden porcikád. Szükségem van- lenne Rád. Nagyon szeretlek. Minden pillanatomban ott vagy, nagyon fáj, hogy Nélküled kell itt lennem. 

Hiányoztok. . . . . . :- '(    Mert annyira szeretlek. . .   Ádám, emlékszem arra a napra, amikor egy nagy műtéted után megkértem a barátod, mondja el, bogy sikerült, minden rendben van- e. És Te nem engedted, mert saját magad akartad nekem elmondani, hogy minden rendben lesz. Éppen csak felébredtél. Annyira jó voltál, azt hittem Veled semmi rossz nem történhet. De a sors másképp döntött. Az idő nem gyógyítja a lelkünket, talán csak védi, hogy ne rokkanjunk bele. Mégsincs nap, hogy ne jutnàl eszembe és ne könyörögnék a Jóistenhez, hogy adja vissza nekem Őt, akin Te annyit segítettél. Örökké várni fogok és szeretni mindkettőtöket.     Vannak emberek az életben, akiket képtelenek vagyunk elfelejteni. Emberek, akik megváltoztatták az életünket. Emberek, akik megtanítottak szeretni. Emberek, akik miatt érdemes élni. Akik mosolyt csalnak arcunkra a legkeserűbb nap után is. Ők azok, akikkel Isten megjutalmazott Bennünket, hogy csodálatossá varázsolják földi utunkat.     Te ilyen voltál nekem, nekünk, Drága Ádám! A legcsodálatosabb barát! Örökké hiányozni fogsz! Örökké szeretni fogunk! "Betti  hugi. . . " :- ' (      " Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó. . . naponta százszor is kimondjuk ezt a szót, de nem is tudjuk, mit beszélünk, amíg nem találkozunk egy igazi " soha többé"- vel. (. . . ) De amikor olyan valaki hal meg, akit szerettünk. . . akkor, elhihetik, nagyon is jól megértjük, hogy mit jelent, és ez nagyon- nagyon- nagyon fáj. Olyan, mint egy tűzijáték, amely váratlanul kialszik, és minden sötétségbe borul.   https://youtu. be/5anLPw0Efmo     " Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod, hiába szólítunk nem halljuk már hangod. Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál, csak elmentél a halál hosszú útján! Szíved már nem fáj a miénk vérzik, a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik! "   http://youtu. be/nV6a0Xw- DWA     http://youtu. be/kaqzFcvBC3w     Sose múlik el (. . . ) a fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.  

Nagyon hiányzol MAMA, hiányzik hogy elmenjek hozzád és jókat beszélgessünk. Hiányzik a mosolyod és nevetésed, hiányzik az egész lényed! ! ! ! ! ! ! ! ! NAGYON NAGYON SZERETLEK! ! ÉS SOHA NEM FOGLAK ELFELEJTENI, MERT TÉGED NEM IS LEHET? NAGYON JÓ EMBER VOLTÁL! ! ! NYUGODJ BÉKÉBEN! ! !

  "Örökre szívembe zárlak, s mindig hiányozni fogsz, Tudom már téged, hiába várlak, de számomra csillagként ragyogsz. El sem tudtam búcsúzni, mégis elmentél, életemből hirtelen, mint a kámfor eltűntél. Nélküled más lesz az élet, belegondolok s máris félek, tudom, többet nem leszel velem, s most már nem fogja kezed, a két kezem. " Szeretlek édesapám! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !              Utóbb még kezedet fogtam, Szemedben a remény csillaga felragyogott, Mondd, hová tűnt álmod? Tényleg ilyen hamar szertefoszlott? Gondolsz- e ránk most? S vigyázol ránk majd örökké? Fogunk- e még találkozni, Ott fent, az Örök Fénynél? Rengeteg a kérdés, Mire nem tudjuk a választ, Csak a szív fáj még, S a fájdalom eláraszt. Nem tudom, jó- e ott neked, Csak azt tudom, hiányzol. Nem foghatom többé a kezed, Nem hallhatom többé hangod. Egy váratlan percben Életed véget ért, Mint vihar a rózsát, A halál tépte szét. De mind, kik itt maradtunk, Hiányodat látjuk. S a felhőkre nézve Néha még Rólad álmodunk. Tudod, én még várom a percet, Hogy átölelsz majd és magadhoz szorítasz Ígérem, vigyázok rád, emléked él szívemben, Aludj édes Nagyapám, én majd őrzöm álmodat. Unokáid: Niki és Laci        "Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K ! ! ! "                                                                                     Apu, hol vagy? Hol lehetsz? Hiába kereslek. . . Hiába kiáltom százszor a neved. Te, aki mindig itt voltál, Vigasztaltál, segítettél, most valahová nagyon messzire mentél. Apu, mondd, csak egyszer mondd még hogy szeretsz. Hogy nem fáj már semmi, Hogy most már boldog lehetsz. Elengednélek, ha tudnám hogy így van, de úgy hiányzol, nem ölelsz már, Ott fekszel a sírban A hangod már a semmibe vész. A szemed sem ragyog már rám. . . Apu! Te elmentél s én itt maradtam árván. Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked, Legyél boldog édesapám     

NAGYON- NAGYON HIÁNYZOL ÖRÖKKÉ SZIVEMBEN ÉLSZ!

Drága Apu, Drága Mucikám!   " Nekem felfoghatatlan, Hogy egyik nap még itt van, Még beszél, jár, simogat, Másnap pedig az űr csak, ami marad.   Nekem felfoghatatlan, Hogy született, itt volt, s távozott, Csak az emléke él, Mit maga után hagyott.   De emléke él és élni fog,   Míg az én szívem e földön dobog, Őrzöm a képét, a mosolyát,   A hangját, s minden gesztusát.   Őrzöm a mozdulatait, Mely bennem él mind a mai napig,   Őrzöm a felém közvetített gondolatait,   A nekem elsuttogott szavait.   Mert nem halt meg ő,   Még mindig él - nekem- , Csak messze távozott,   Hol meg nem érinthetem. "     Nagyon hiányzol Drága Apukánk, szívünkben, emlékeinkben örökké élsz! Szeretünk nagyon! Feleséged Muci, kislányod Réka és kisfiad Zolika.  

2017.09.18. Drága Öcsém! Ma van a 48. szülinapod, amit már odafent töltesz sajna! Nem tudom, csak remélem, hogy a Papával együtt vagytok! Nagyon sokat gondolunk Rád, hiányzol nagyon! 2016.10.01.   Ma 2 éve, hogy elmentél egy másik világba. Még ma sem tudjuk elhinni!   A Barátaid szervezésében ma volt a II. Puma emlék kupa, amit a tiszteletedre szerveztek. Nagyon hiányzol!  2016.09.18. Drága Öcsém! Ma lettél volna 47 éves.Sajnos a sors közbe szólt! Mit is mondhatnánk? Hiányod nagyon - nagyon fáj! Nagyon szerettünk és szeretünk!   Drága Öcsém! Ma este a Papa elment Hozzád. Itt hagyott Bennúnket. Vigyázzatok egymásra! Már Te sem vagy egyedül! Nagyon szeretünk Benneteket! 2016.02.01   Nagyon - nagyon  H I Á N Y Z O L !!!!!!                   n    2 015.11.02       "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég. Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindíg velünk leszel, az idő bárhogy is halad. "  2015. 10. 31.          2015. 10. 01.      Ma egy éve, hogy elmentél, itthagytál bennünket. Keserűség, bánat, fájdalom, szomorúság  a tehetetlenség dühe amit érzünk azóta minden percben. NAGYON - NAGYON HIÁNYZOL! ! ! ! !             2015. 09. 26.       A  Barátaid a tiszteletedre megrendezték az I Puma Emlék Kupát, ami ma volt .  A nagyon rossz, esős idő ellenére sokan voltak, 6 csapat. Volt Pongi team is. A Tesók csapat még lila Tesók pólót is csináltatott, mindegyik a 7. es számmal - NEKED ! Szívszorító volt! A nap a sírodnál kezdődött koszorúzással, a cspatok és a baráti társaság részéről. Látod nem vagy elfelejtve!                  Drága Öcsém !   Nagy űrt hagytál magad után, szörnyű ez a helyzet . A kérdéseinkre, hogy miért pont Te, miért akkor,  mi történhetet, hogy jött az infarktus . . . . . már soha nem kapunk választ.  Csak reméljük, hogy Neked már semmi nem fáj és jó helyen vagy! ! !  Nagyon szerettünk, szeretünk és míg élünk. szeretni fogunk! ! !          

Számomra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Drága jó szívét, két dolgos kezét Áldd meg atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én Édesapám.   Istenem, súgd meg neki halkan, Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! Álmomban keressen meg engem, Még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! Nem szólnék róla, mélyen gyötör a bánat, Csak hadd lássam még egyszer az Édesapámat! Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, Súgd meg neki halkan, én mindennap várom!   Lányod: Marianna    

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.