Gyönyörű,életvi dám kisfiú volt,akit egy értelmetlen baleset miatt vesztettünk el! Veled az élet annyira más volt, Mint nappal a nap,olyan volt éjjel a hold, Kitörölted sokszor könnyes szememből a port. S nem hittem hogy egyszer elmész;a múlt már csak ilyen volt. Túl messze vagy tőlem,túl korán mentél el, Itt hagytál magamba,egyedül bezárva,hogyezt egyedül fogjam fel. Most érzem,hogy nélküled e porszem életemnem sokat ér már, Hiszen nélküled már túl nagy a végtelen nekem!

" Nehéz e kő, de nehezebb a bánat. Mely szívére borult az egész családnak! "      " Gyújtok egy gyertyát , gondolok Rád,    Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,    Olvad a viasz a kanóc leég,    Lelkemben bánat , s a szívem sötét.    Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,    Szerető szavaid többé nem hallhatom.    Fénylő szemeidbe már soha nem nézhetek,    De senki nem veheti el tőlem az emlékedet! ! "        

Ő volt a szemünk fénye. Mindenkit szeretett, és őt is mindenki szerette. Csak a családnak élt. A két unokája volt a mindene. Nagyon hiányzik a kedves szava. IMÁDTUK ÉS IMÁDJUK,  ameddig csak élünk. . . . . . . .

Páratlan szorgalmú, kitartású Édesanya. Hős, aki még a halállal, szenvedéssel is szembe mert szállni, de a fájdalmakkal teli hosszú küzdelemben nem győzhetett. A szabolcsi kis faluból , Lónyáról került a metropoliszba Budapestre. Itt hunyt el 2019 márciusának végén.