" Szép harcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra, Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza. Hiába várom, Tudom, örök hosszú álom. "

Aki mindig mosolygott. .

" Küzdöttél, de már nem lehet;most át ölel a csend és a szeretet. " Nyugodj békében Tündi !

Az angyalok vigyázzanak rád!! 

Szerető ANYA, Keresztanya,  hűséges Feleség, gondoskodó Gyerek és imádott Testvér!     Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben én jó helyen vagyok!     Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt, Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szeliíd esőcsepp őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejett ölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok, A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog. . . Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok ott, nincs halál.   "Küzdöttél, de már nem lehet, Csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg, kit felednek, Örökké él, kit igazán szeretnek. " Kosztolányi Dezső  Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet! Nyugodj békében drága NŐVÉREM! Pihenj, te drága szív, már megszűntél dobogni. Szerető jóságod nem tudjuk feledni, Mert elfelejteni Téged soha nem lehet. Csak meg kell tanulnunk Ezután élni Nélküled!         Megcsillan egy könnycsepp, fájdalomtól égő szememben. Nincs és nem is lesz, olyan nap, hogy ne jutnál eszembe!   Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen, Rég nem dobban családjáért, messze vitted Istenem! Telhetnek hetek, múlhatnak hónapok, Akik szívből szeretnek, nem felednek TÉGED!   Megállt egy szív, mely élni vágyott, Pihen egy áldott kéz, mely dolgozni imádott, Nélküled üres és szomorú életünk, Nem hisszük el, hogy nem vagy már itt velünk. Csak a hetek múlnak, feledni nem lehet, Hogy fiatalon tört ketté életed! Temető csendje ad neked nyugalmat!  

Virágerdő sűrűjében, Pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, Messze vitted istenem. Álmainkban találkozunk, Lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet. Telhetnek a hónapok, Múlhatnak az évek, Mi örökké szeretünk, És nem feledünk téged. Annyira szeretünk, hogy Míg élünk, szívünkben maradsz, Szereteted örökké parázslik, Soha ki nem alszik.

Virágerdő sűrűjében, Pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, Messze vitted istenem. Álmainkban találkozunk, Lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet. Telhetnek a hónapok, Múlhatnak az évek, Mi örökké szeretünk, És nem feledünk téged. Annyira szeretünk, hogy Míg élünk, szívünkben maradsz, Szereteted örökké parázslik, Soha ki nem alszik.

        Elmentél pedig sok dolgod lett volna még, Megtölteni szépséggel a családod életét. Elmentél s veled együtt eltűnt a remény, De lelkünk egy darabja utadon elkísér. Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy, Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.    

"Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod, hiába szólítunk nem halljuk már hangod. Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál, csak elmentél a halál hosszú útján! Szíved már nem fáj a miénk vérzik, a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik! "