Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké!   Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek, mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek. Gondolatban velünk vagy, bármerre is járunk, tudjuk, hogy nem jössz és mi mégis várunk! A múltba visszanézve valami fáj, akit szerettünk, nincs többé már! Várjuk míg élünk, várjuk Őt, Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt. Aztán a valóság ránk szakad. Lelkünk tovább fáj a kín alatt. Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát, Hol vagy, nélküled üres a világ. Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz, Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled!  

"Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked, Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, te is itt élsz velünk! "       "Téged elfelejteni soha nem lehet, Sajnos meg kell tanulni élni nélküled. Csak az hal meg akit elfelejtenek. Fájó szívünk fel- fel zokog érted, Örökké szeretünk nem feledünk téged. "       "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! "   "Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod,   hiába szólítunk nem halljuk már hangod.   Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál,   csak elmentél a halál hosszú útján!   Szíved már nem fáj a miénk vérzik,   a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik! "         "Némán elkísérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át. "   "Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon a könnycsepp végig akar folyni. Ha most megkérdeznéd, mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon! "      

 

A Világ legjobb Édesapja! Nem hagyott itt, csak előre ment. . . A kép hallgat, az emlék mesél. Emlék nélkül e kép semmit sem ér. Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott, Akkor se felejtsd el, hogy voltam, s talán vagyok. . . " A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú az élet, És még most sem hisszük el, Hogy többé nem látunk Téged! " Amikor útra keltem még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek vissza hozzátok többé soha, nem tudtam, hogy a sors íly mostoha. Hisz fiatal voltam, és élni akartam még, ez a szörnyű eset miért pont engem ért? " Ha Rám gondoltok köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha Rám gondoltok mosolyogjatok, mert én már Istennél vagyok. Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett mennem, ŐRIZZETEK SZÍVETEKBEN! " Emléked szívünkben örökkön örökké él!

 

Míg jövőjét építettük Sorsa el volt döntve rég. Megkivánta, elszerette Tőlün k a hatalmas ég. Nem törődve semmit azzal, Hogy szivünknek fájni fog: Jöttek érte s mosolyogva Vitté k el az angyalok! Ábrányi Emil (ifj. )

Drága anyukám! ! Ne haragudj amiért nem tudtam enyhíteni a fájdalmadat, ha tudtam volna, hogy utoljára kérsz bármit is, megtettem volna még a lehetetlent is. Ha tudtam volna, hogy az a szörnyű este lesz az utolsó álmod, bármit megadtam volna hogy tovább álmodd! ! ! Szeretlek Anyuciért! ! ! Akinek sajnos el kellett mennie. . . Nem tudom miért? ? ? ? ? De nem hogy én, hanem az 5éves pici lánya sem? ! ! ? ? Mi lesz velünk? ? ? Hittem az utolsó percben is, hogy meggyógyulunk. NEM IGY LETT. Reggelre elaludt. . . :(Anci! ! Aludj békében és gondolj ránk sokat, mert mi csak rád fogunk! ! Hiányzol és szeretünk.

" Becsukott szemmel még látom a lelkét, ki mellettem ül, és nékem mesél. . . Nem maradt utána, más csak az emlék Örökké szeretlek bárhol legyél! "

DRÁGA NAGYMAMÁM EMLÉKED SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL! SOHA NEM FELEDLEK ÉS ÖRÖKKÉ SZERETLEK! SZERETŐ UNOKÁD RENÁTA!    "ELCSITULT A SZÍV MELY ÉRTÜNK DOBOGOTT, SZÁMUNKRA TE SOSEM LESZEL HALOTT, ÖRÖKKÉ ÉLNI FOGSZ,  AKÁR A CSILLAGOK." 

A legjobb fiú, testvér, unokaöccs, nagybácsi, keresztapu, barát.... minden, kit sosem feledünk.

 ˝ Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, itt hagytál mindent, amiért kűzdöttél.   Most már Nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz, de bármilyen szép is, nélküled nem lesz ugyanaz!    Bocsáss meg, ha valamit híbáztunk. Nem tudtunk megmenteni, pedig probáltunk. Kérjük az Istent, hogy jól bánjon Veled, helyettünk angyalok símogassák fejed, olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem potolja senki, lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi. "                        ( HIÁNYZÓL NAGYON ! )                                                                                                                                                                                                  " Elmegyek hozzád mindig, amig élek.                                                 Nem hagylak magadra, mindig Visszatérek!               Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek.               Hiányod fájdalom, elviselni nehéz,               örökké él szívemben a rád emlékezés. "                                

Nyugodj békében Balázska! ! ! ! !

Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Sok fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." 🖤❤️🖤❤️🖤❤️🖤❤️🖤❤️🖤❤️ Lelked remélem békére talált, S te már a mennyből vigyázol majd Ránk! Soha nem felejtünk ,szívünkben szeretünk , Rád örökkön -örökké  Emlékezünk!! 😭 😭 🖤 🖤🖤🖤 🖤   Most égi autópályán tartod az iramot. szabad lettél, mint a madár, mert nincs sebesség határ! A mennyország vár, s te hajtasz tovább…… Égi szervizekben dolgozol már törött Kawasakik , Yamahák és Hondák, régi motoros cimborák. De mind kik itt maradtunk, hiányodat látjuk, s a felhőkre nézve Néha rólad álmodunk. Égi motoros menj hát utadra, S fentről vigyázz Ránk!!! 😭😭😭😭😭🖤🖤🖤🖤🖤❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Soha El Nem Feledünk!!! 😭 😭 🖤 🖤❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️        

Emléked megőrizzük,barátaid,Gizus, és János. Bennünk él egy hang, egy arc, egy tekintet, Egy végtelen szeretet, melyet tőlünk senki el nem vehet! Nyugodj békében drága Ilcsikénk!