"Bíztunk az életben hittünk a gyógyulásban de ha már abban nem legalább a csodákban csoda volt, hogy éltél és minket szerettél nem haltál te meg, csak álmodni mentél. "

" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "

 

A zseniális művész, a bőkezű, adakozó, érzőlelkű ember, a játékos, mindenre rácsodálkozó kisgyerek, a szerető apa, az igaz barát, a magányos, szomorú lélek, az egyetlen és megismételhetet len csoda, ő volt Michael Jackson. Álmodj szépet Michael, a világ sivárabb és szegényebb lett nélküled. I miss you forever.

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. Én nem haltam meg. Az , ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek !

Annyira kínoz, annyira fáj, Nem ölelhetlek már. Nem foghatom kezed s csak némán nézem fényképedet Könny áztatja arcomat fáj szívem, nem hallom léptedet, nem hallom hangodat akárhogy fülelek s így sem láthatlak már, arcomat elfedi a homály. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.

Ma van a születésnapot Édesanyám. "Édesanyám elment, örök álomra tért, nem aggódik többé szeretett lányáért. Könny hullik szememből, a fájdalom könnye, szívmbe örök lesz drága emléke""

 

Több mint egy évig súlyos betegsége miatt kórházban volt. Nagyon bízott a gyógyulásban mindig életvidám volt, de nem sikerült! /csőrike blog/

Egy nagyon aranyos,kedves, segítőkész fiú volt akire mindig lehetett számítani!Nagyon hiányzik mindenkinek, aki ismerte!

Drága kicsi Kristóf ki végig harcoltál maga voltál a csoda. Vigyázz Testvérkédre, Anyára, Apára, a kis és nagy sorstársakra.   Szívem összes szeretetével: Ármin anyukája  

Ő egy igazi angyalka volt, mindenkin segített, túl jó szívű volt. Nem kivánhattam volna nála jobb, szebb, okosabb, megértőbb, jobbszívű, szerető gyermeket. Csak 29 évet lehetett velem, még nem is élt.