" Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Aki szeret, az soha nem felejt, Számunkra te sosem leszel halott, Szívünkeben örökké élni fogsz, mint a csillagok. "

MIÉRT MINDÉG A JÓK MENNEK EL. . ? ? ! !   Emléked szívünkben örökké élni fog. . :(

  Szivünkben és lelkünkben örökké ÉLSZ!!!!!!

 

 

Legjobb Édesapa. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " , majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. Kosztolányi Dezső YouTube - Apukám emlékére. wmv

  " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok”   http://img. gyertyalang. hu/galeria/3/5/106196/09f0756709da5a75b0b1a41ef6dd2be2. gif  

 

   "Ne jöjj el sírva síromig Nem fekszem itt, nem vagyok itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske . . .

Ki szeretett úgy mint Te szerettél Akkor is él, ha már sírba hull Elmenni oly nehéz volt Itt hagyni titeket. De ne fájjon most már szívetek Mert én boldog vagyok S fényes felhőkön túl, találkozunk még.   Mennyei Anyánk vedd hozzád Itt nyugvó szeretett gyermekünk lelkét Kit nagyon szerettünk téged Szívünkben örökké él emléked. Búcsú nélkül eltávoztál Nem hallottam utolsó sóhajod Fáradságos életeden át Enyém volt minden gondolatod   Itt nyugszik elfáradt testem Istennél pihenjen lelkem. “A jó harcomat megharcoltam A hitet megtartottam. Most készen már az igaz élet koronája”   “Alszol, alszol nagyon mélyen Hogy többé föl nem ébredsz Pirosló hajnal se ért már Téged Hiába várjuk ébredésed. Drága egyetlen párom Szerető papánk  Siratnak drága unokák, Pici déd unokák, Keresik létedet mind hiába  Szólítják neved dédi hol vagy  Nem jön válasz, Fájdalmas emléked Vérző szívünkbe vésted Örökké szerető drága feleséged, A mindenem voltál életedben , Amindenem leszel örökre .   Várj reám, és én jövök  Hogy ott is ahol te vagy  Örökre egymásé lehessünk !   Nyuszikád .

Aki esetleg nem sokat tud Gáborról, annak íme pár sor. . Egy életvidám fiatal srác volt, aki imádta az állatait és a természetet. Sokat járta az erdőt, ahol a leginkább önmaga tudott lenni. Imádott élni! A foci (és persze a ZTE volt a mindene) . Példaképe Waltner Robi focista volt, akire Istenként nézett fel. A szerelme volt a motorozás, és erről senki nem tudta eltántorítani, de igazából senki nem is akarta, hiszen ez volt az álma. Mindenkinek van valami hobbija, neki a motorozás volt. Ezért úgy gondolom, hogy a tettesen kívül senki nem hibás, főleg nem a szülők, hogy engedték neki megvenni. Remélem ez mindenki számára tisztává vált, aki olvassa ezt a pár sort. Motorbalesetéb en- , melyben életét vesztette- teljesen vétlen volt, így az egész család értetlenül áll az eset előtt, és nem értik, hogy miért pont az ő fiuknak kellett ott lenni, abban a pillanatban. De reménykedünk benne, hogy előbb utóbb a tettes is " elnyeri méltó büntetését" , és persze, hogy soha többé nem fog tudni nyugodt szívvel lefeküdni. Legvégül egy idézet, mely igazán elgondolkodtató : Reméled, hogy visszatér, Érzed hideg éjszakán. Lágy kezeivel hozzád ér, S meg is ölel talán. Aztán rájössz, nincs ott, Hisz nem is él már. S te csak a levegőt karolod, S közben a szíved fáj. Lassan megnyugszol, Hiányától ordítani tudnál. Csöndben elalszol, Hogy ne lássák, ismét sírtál. És természetesen, ami nem maradhat ki: Elhunyt Motorosok Emlékére Most égi autópályán tartod az iramot, Szabad lettél, mint a madár, Mert nincs sebességhatár. A mennyország vár, s te hajtasz tovább. Szabad vagy, szabadabb mint itt. Neked már nem parancsol senki. Égi szervizekben dolgozol már, Hol nem vétesz több hibát. Régi motoros cimborák, Önfeledt nevetés, szabadság, Mind csak emlék már, Mert Te itt hagytál. De mind, kik itt maradtunk, Hiányodat látjuk. S a felhőkre nézve néha még rólad álmodunk. Szédítő magasban ott egyedül vagy. Nem óvhatunk téged, megtagadtad. Saját utad járod, Saját álmaid vadászod. Egy váratlan percben Életed véget ért, Mint vihar a rózsát, A halál tépte szét Egy jajszó, annyit se mondtál, És minket örökre hátrahagytál, A könny, amit érted hullatunk, Tükrözi gyötrő fájdalmunk. A csend, melyben felidézzük hangod, Elmondja, hogy semmi sem csillapíthatja égető hiányod. Közös álmunk véget ért, Nélküled kell harcolnunk a holnapért Útra kelünk újból újra, Fájdalmunk vetítve a világra. Égi motoros, menj hát utadra, Fentről vigyázz ránk, barátaidra! Te voltál a legjobb gyermek és testvér a világon! ! Szülöknek üzenem: Amit összenyomnak, kiszélesedik, amit gyengítenek, megerősödik.

Búcsú Varga Tomikától Tomika fájdalmas drámáját ki merte megírni. Hisz tele volt jósággal, most még is búcsúzik. A csendes gyermek mosolya fájdalomba fagyott. Az élni akarás a küzdelemén elbukta a harcot. Mind a fakó égen a csillámló csillag zápor. Úgy bombázta lelkünket a valós, tragikus álom. A néma ürességben a végzet igazsága a zátony. . A halálod pillanata emberi könnyekben ázott. A néma áhítat zokogó magányba fulladt. Megtudtuk veszélyt kevert az élet titka. A láthatatlan függöny könnyeket takar. A némaság hangja gyászolókat faggat. Az édesanyja meséit, már Tomika nem hallja. Kiált a reményben az ismeretlen hangja. A Földi színpadon rövid szerepednek vége. Az áldott Isten oltárán, gyújts tüzet az égen. . A korházak falain gyászt hagyott az éjjel. A nagyszülők szeretete őrizze lebegő lelked. Sírnak a barátok, akik most elengednek. Segítenénk ott fent, de ez az út ismeretlen. A jóságod barázdáiba ültetjük a lelked. Örökbe adjuk az úrnak, aki téged szeret. Tovább kell élnünk, de őrizzük a szemed. A testvéred szeretete adjon erőt neked. Az örök idők bölcsessége mutasson utat. Már hiába indulunk hozzád, a halál bujtat. A múltadból minden titkot begyűjtöttünk. Emlékedet bántani senkinek nem engedjük! Féltett vágyaid talán valahol újra életre kelnek. Gyanútlan szívedben az angyal álljon lesben. Tudom, találkozunk ott fent, hogy mikor! ? A halál elől bujkálva sem tudom, most búcsúzunk! Németh Nyiba Sándor verse

" Annyira akartam élni, A betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben Tovább élhetek. "

Aki ismerte, szerete két gyermeket szült, Zoltánt, és Istvánt, Zoltán fia 35 évesen elhunyt, nem tudta elfogagni a halálát, utána ment a halálba!        

papikám  édesem, a legjobb édesapa a főldőn, ő nem halt meg szivemben őrőkké él! !