Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán. Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben. _______________ _______________ Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban. De ha már abban nem, legalább a csodában. Nem haltál meg, csak álmodni mentél.

Tiéd a csend, és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom! ! ! Szeretett feleségem, édesanyánk, nagymamánk, gyermekünk, testvérünk, anyósunk és rokonunk! ! !

 http://www. youtube. com/watch? v=1BK- X8tiGQs

"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szeretett, a boldogság. Talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire,valakire ! Mindannyian álmodunk." Apu meséld el nekem Apu meséld el nekem Milyen az élet odafent? Hallgattok e szép zenéket? Ott is sír e vajon a lélek? Testvéreid s nagymamám, vártak e már odaát? Odafent is van e álom? Sírodon, látod e a sok virágot? Apu meséld el nekem, odafent milyen a csend? Fájt e a lelked, mikor tested örökre megpihent? Apu meséld el nekem, van e ott is szerelem? Egymáshoz bújik e a lélek, születnek e ott is nemzedékek? Apu meséld el, milyen a halál? Tényleg csillagként ragyogsz már reánk? Ha lelked más testébe száll, akkor is gondolsz e reánk? Apu mesélj, van e élet a halál után? Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk? Mesélj milyen az idő odafent? Kell e kabát, mint idelent? Apu meséld el nekem  Odafent van e szeretet? Vannak e ott is gonosz lelkek? Vagy ők tényleg a pokolba mennek? Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár? Tavasszal ragyog e ott is a napsugár? Mikor a lelked a mennybe szállt, várt e ott rád a boldogság? Apu meséld el nekem, ül e könnycsepp neked is a lelkeden? Mondd, hogy csak álmodom Nevetünk mi még ezen a bús dalon Apu mesélj kérlek, odafent kell e majd félnem? Vagy ott is vigyázol reánk, ahogy azt tetted, egykor hajdanán?     

 

"Senki nem hal meg igazán, míg emlékszünk rá"

Meleg szívű ember, kíváló pedagógus, jó testvér, nagyszerű anya és csodálatos nagymama volt. Halálának hetedik évfordulóján kedves személyére emlékezve gyújtunk gyertyát

Csak a jók mennek el, ők hagynak el. . . Álmodtunk egy öregkort, csodásat, és szépet, De a kegyetlen valóság mindent összetépett. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De leginkább a csodában. Csoda volt, hogy éltél, és minket szerettél. Nem haltál meg, csak álmodni mentél. . .

 

Itt kellett hagynia minket egy felelőtlen ember (? ) miatt! Itt kellett hagynia szerető feleségét, de mindenek előtt a kisfiát! A kisfiú rajongva szerette őt, szinte remegve várta minden nap, hogy az apja hazaérkezzen. . . ma is. . . de nem jött. . . és már soha többé nem is fog. Elvesztettünk egy tiszta szívű, remek embert ki csak a családjáért élt! Elvesztettünk egy családtagot kit mindenki szeretett! Nyugodj békében Lackó! Ma este mikor eljöttünk tőlük, megcsörrent az anyukája telefonja, ere a kisfiú azt mondta:" - Biztos apa az. . . szól, hogy feléledt. . . "

 

Nagymamám volt! 2 gyermekét kis korában elvesztette, Édesapámat 1965- ben ! Budafokon élt, Zománc gyárban dolgozott. 1994- ben hunyt el a Tétényi úti kórházban!

Damon: „Ha elveszítesz valakit, semmilyen gyertya, semmilyen ima nem fog kárpótolni a tényért, hogy az egyetlen dolog, amid maradt, az a lyuk az életedben, ahonnan az a valaki, akivel törődtél, hiányzik. És egy kő. Egy belevésett születési idővel, ami biztosan rossz. ”