Evelint orvosi műhiba miatt veszítettük el Budapesten a Semmelweis gyermek klinikán!           Kishúgomnak :' ( Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, S keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él míg élünk,   Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.   Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,   S ez elkísér egész életünkben.   De mért ilyen keserves az élet,   Miért kellett pont neked elmenned?   Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,   Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.   Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,   Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.   Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,   S a régi szép emlékekre gondolok.   Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted,   De nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked.   Nem érdemelted, hogy elmenj,   Épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj.   Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem,   Vigyázzon rád, nyugodj békében!     Nagyon hiányzol Evelin :' (  " Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.   Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.   De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég.   S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,   Amit tőlünk soha senki el nem vehet.   Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.   Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!  

Mennyi szépet meséltetek míg Mi ölelő karotok közt pihentünk, szavaitok gyémántként ragyogtak, miközben Rátok figyeltünk. A mosoly játszóteret épített az arcunkon magának, s ajkunk puha szélét használta kényelmes hintának. Meséltetek arról, hogy a nap mitől oly fényes, s ha elé áll egy felhő, miért lesz hirtelen mérges. Hisz oly sokan várják, hogy fényt fessen az égre, s megfürödjenek sugarai bársonyos melegébe. Meséltetek a fákról, miért nőnek oly magasra, és hogy varr nekik új ruhát a természet tavaszra. S mennyi kismadarat bújtatnak az árnyékos ágak, s miért zümmögnek vidáman a méhek, ha arra járnak. Meséltetek a pillangóról, kinek fátyol a szárnya, s hogy miről suttoghat, mikor rászáll egy virágra. És ha eljön az este, szirmok közt veti meg az ágyát, varázspálcás tündérek színezik ki az álmát. Meséltetek arról, hogy mi tesz boldoggá egy szívet, s hogy óvni kell a pillanatot, s őrizni a hitet. Mindig azt mondtátok, hogy nincs mitől félni, de azt nem meséltétek soha, hogy fogunk Nélkületek élni!                             

Kovács Péter Született: Budapest, 1941. január 28. Meghalt: Budapest, 2008. január 7. Péter a legfiatalabb bátyám volt. Már több éve, hogy elment. Nagyon fáj! Bízom abban, hogy Neked jobb bátyó! Szüleinkkel és Attikámmal együtt vagy! Szeretlek nagyon: a legkedvesebb (egyetlen) húgod: Éva   Kovács Károly (Carlo, Pufi) Született: Budapest, 1929. 09. 06. Meghalt: Budapest, 1995. 12. 26. Karcsi, a legidősebb bátym volt. A nagy korkülönbség ellenére, jó testvéri viszony volt köztünk. Karácsony ünnepén ment el! Szeretettel gondolok rád, el nem felejtelek:a legkedvesebb (szintén egyetlen) húgod: Éva     Kovács Károlyné, Borsos Edit (Edkó, Punyika) Született: Budapest, 1950. 12. 19. Meghalt: Budapest, 1988. január Karcsi bátyám felesége volt. Vidám, örökké mosolygó, fiatal teremtés. Decemberben töltötte a 37. évét és januárban hírtelen elment. Itthagyta bátyámat egy kamasz fiúval. (Itt drága Attikámmal van. ) Emlékezem rád Edkó Sógornőd: Éva     Kovács Péterné Venczel Erzsébet (Ganina) Született: Budapest, 1944. március 12. Meghalt: Budapest, 2005. április 7. A sógornőm volt. Péter bátyám első felesége. Első és egyetlen barátnőm! A barátságunk 45 évig tartott és halálával ért véget! (Itt drága Attikámat öleli. ) Örökre a szívemben maradsz!       Kovács Évike Született: Budapest, 1966. július 14. Meghalt: Dunavarsány, 1966. november 2. Kicsi keresztlányom, Péter bátyám elsőszülött lánya. Mit írhatnék? Egészséges, nyugodt és gyönyörű baba volt. Egy kicsi angyal. Pár óra alatt csendesen elment, nem tudták az orvosok, hogy miért. Örökké emlékezem Rád: Keresztanyu     Kovács Istvánné, Fekete Edit Született: 1936. november 6. Budapest.   Meghalt: 2012. november 11. Youngstown, OHIO, U. S. A. Kedves, családcentrikus, emberszerető lélek volt, két fiú imádott édesanyja. Embersége a munkájában is megmutatkozott, hosszú éveken át emberekkel foglalkozott, ápolónőként dolgozott. Pista bátyámmal 57 éven át éltek boldog házasságban. Friss házasokként hagyták el Magyarországot, és mentek Amerikába, ahol a semmiből építettek fel egy új életet, szeretettel, hűséggel és jósággal. Mindezekért szerettem és tiszteltem Őt. "Köszönöm, hogy ismerhettelek! " Sógornőd: Évi     Kovács István (Pista) Született:  1930. szeptember 4. Budapest.   Meghalt:  2013. december 25. Youngstown, OHIO, U. S. A. Középső bátyám volt. Fiatalon, feleségével telepedtek le, az amerikai Youngstown városban, Ohioban. Ebben az idegen országban is megbecsült tagja volt a közösségnek. Mindössze 2 munkahelye volt. Első munkahelye egy nagy gumigyár volt, ahonnan rövid időn belül a Genelal Motorshoz került, ahol évtizedekig dolgozott. Feleségével két fiút neveltek fel, kemény munkával és kitartó szorgalommal. Serény és családját szerető munkásember volt! Magyarságukat soha nem feledték el, tartották a kapcsolatot más kint élő magyarokkal és a fiaikat is megtanították a magyar nyelvre. Nyugdíjas éveikben feleségével, Edittel többször is hazalátogattak Magyarországra, hónapokat töltöttek a családdal, végiglátogatták a rokonságot, Budapesten és vidéken is. Nem búcsúzhattam el tőle! Sajnos, már soha, senki nem mondja többé: kishúgom! Editkével , imádott feleségeddel együtt vagy már! Nyugodj békében! (Itthon lesztek majd! )  

Az én Drága Fiam 2009. március, 22. - én, tragikus autobalesetben életét vesztette! ! !     " A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvad Valahol uj életre kél. A föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lasubb és csöndesen szól, Úgy üzeni : megérkezett. Lelkönkből szól ez a dal, Örökrevelünk maradsz, Őrizzük mosolyodat. Vihar, kiált kegyetlen, Elválaszt zord idők keze. Az ész hazug: ne engedd, Nehogy a reményt elvegye. A föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az erabolt hitünk? A lelked halhatatlan, de a fájdalom elönt. Lelkünkből, szól ez a dal, Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat, Lelkünkből szól ez a dal. . .   " " Ha egy könnycsepp csordul végig az arcunkon,   az ezért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon!   Bennünk él egy arc egy végtelen szeretet,   amit tőlünk soha senki el nem vehet!   Téged elflejteni soha nem lehet,   csak muszáj az életet élni nélküled :'(   Nam halljuk  a hangod, nem látjuk az arcod,   hiába szólítunk te már azt nem hallod!   Virágot viszünk egy néma sírra,   de ezzel téged nem hozhatunk vissza!   Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni,   hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni" :' ( :'(

Mindent köszönök:a szeretetét, a törődést amit kaptam TŐLE, naponta gondolok rá, és remélem bárhol is van figyel és vigyáz rám. Csak a teste távozott a lelke remélem itt van velem. Ez a hit ad erőt sokszor nekem.

Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesanyánk és nagymamám. " Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra, Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza. Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. "

"Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, mikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe. . " :(                     "Csak pár évet, pár hónapot,   a végtelenben egy napot Alszol egyedül gyermekem.   Csak egyet álmodsz, és jövök,   A földön itt misem örök,   S melletted leszek újra én.   És rád roskadok, Mindenem.   Ott messze túl a Mindenen,   Ott újra eggyé forradunk.   Köröttünk zeng a végtelen,   De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész.   S újra viselem gondodat,   Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök.   Addig az álmod szép legyen,   A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is.   Aludj, aludj, s már ott vagyok,   A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem.  "     

 Lám ennyi az élet, gondoltad- e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt egy nagy bánat, egy csendes sírhalom. Szerető szívekben örök gyászés fájdalom.

Született: Csongrád, 1962. 10. 08. Meghalt:Belgium, Antwerpen, 2012. 11. 17. NAGYON SZERETÜNK ERIKA! ! ! ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ ÉLNI FOGSZ BENNÜNK! ! !  Hosszú, súlyos betegségben hunytál el, amit türelmesen viseltél!   Anyák napjára 2015 / Kisfia, Gabika írta! ! SAJÁT / Repül az idő, gyorsan szállnak az évek, De már több éve miattad a fájdalmaknak élek. Mama, remélem egyszer meghallasz engem, És találkozunk mikor majd elhallgat a lelkem. Anyák napja. . . Oly sokszor nem becsültelek meg, Sajnálom hogy rengetegszer a számmal megbüntettelek, Mert olyanok mondtam, amiket nem szabadott volna, A lelkem ezért tompa, semmi sincs mi a haragom oltja. Becsüljétek meg a szerettetek, és az embereket, Mert egyik percről a másikra gyorsan elmehetnek. Pedig ők akik terelgetnek, hogy jobb legyen az életed, Ők fogják a két kezed, hogy a mocsokban is meglásd a szépeket. Szomorú vagyok, bár ezt kifelé soha sem mutatom, Mert higgyétek csak el, hogy a belső értékemet uralom. Sokszor eltévedtem az utamon, sokszor a boldogságot kutatom, De ezért kezdtem el írni, hátha benned valamit feltár a tudatom. Remélem megtalált a nyugalom, mert rengeteget küzdöttél, Kisgyerekként, a gyerekeid miatt a távolban ügyködtél. Hogy meglegyen a megélhetés, tudom miattunk csináltad, Ezért adok hálát az égnek, hogy miattunk a világot le igáztad. /saját/               SZERETÜNK és ISTEN ÉLTESSEN! ! ! !    ( Kisfia Gabika írta 51. szülinapjára. SAJÁT) - - - - - - - - - - - - - - - - Elmentél, közel egy éve lyukas a szívem, Amit tőled tanultam magammal viszem. Még mindig hiszem, előttem vagy szívemben, Aki a napjaimat sokszor sötétből, színesre színezte. Bánkódom, mert tudom rengeteget hibáztam, Nem tudtam felnőni ebben a mocskos világban. Érzem az illatod a virágban, emlékszem a szemedre, De ki nem emlékezne az édesanyjára aki nevelte? ! A legjobbakat kereste, értünk élt és dolgozott, Ha valami seb ért minket, ő egyből foltozott. Gondozott, mosdatott és lefektetett az ágyba, Majd a sötétben puszit nyomott a pirusajkú szánkra. De tudta! Sokszor megbánta, de én makacs vagyok, Remélem én is a gyerekemnek annyi szeretet adok. Amennyit ő adott, hisz nyugalmat és békét maga után hagyott, Bízom benne az égiektől Te is annyi nyugalmat kapsz ott. Egyszer találkozunk, össze ér megint a kezünk, És a túlvilágban a járdán egymás mellett megyünk. Megtaláljuk a helyünk, boldogságban élünk, És Istentől segítség nyújtás többé nem kérünk. Egymás szemébe nézünk, aztán megöleljük egymást, És a hullócsillagokra pillantunk ami épp felettünk elszáll. Az idő rohan és gyorsan elszállt, de az emléked megmarad, Neked a földön a neved ANYA, örökre a szívűnkben marad.        Kisfia Gabika Írta  ( Saját ) Egyszer mindannyian fent leszünk az égen, Csillagokként ragyogunk, akár az érem. Volt egy vérem, mára már csak por és hamu, Megvakított a látvány, mikor utoljára láttalak anyu. Ez nem kamu, mindig csak az igazakat mondom, Ha rágondolok eláll a lélegzetem, összerándul a gyomrom. Ez már nem az én posztom, néha könnyezek a szavakon, De ilyenkor erőt veszek és a belső félelmemet takarom. Óriási haragom, sokat hibáztam az elmúlt években, Ez nem véletlen, de mindig muszáj közdenem az életben. Hibák tömkelege, amiket nem tudok újra jóvá tenni, A rossz embereket kerülni a világon a legjobb ember lenni. De egyszer nekem is kell menni, itthagyom a földet, Jó párszor megfordult már a fejemben ez az ötlet, Hogy rámszórják a földet, elásnak a francba, Ilyenkor a fejemhez kaptam, hogy itt van még a falka. Akik segítetettek és én még ezt viszonozni szeretném A nővéremmel még nagyon sok szép pillanatot szeretnék. A lényeg, hogy Te is mindig szeressél, ne legyél szomorú, És mosolyva gondoljanak rád, ha sírodon ott lesz a koszorú.                                       Gyertyát gyújtok , és látom hogy apró lángja elég. Holnap, és holnap, újra meg gyújtom, mert tudom, e gyertya pislákoló fénye, hozzád elér. Szeretetem gyertyája ez, és Érted ég. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.  Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma is sírnak az Angyalok velünk, hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk. Szívem sajog, fáj, utánad kiált! Ne menj még kérlek! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük. Már nem sírok, látod? Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár! Sok- sok szeretettel gondolok most Rád. Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz, reggeli szellővel könnyemet szárítod. Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy, még most is velem, bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.     Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni. Gyermekeid: Nikike és Gabika                    ******Gyász******(saját)      (Kisfia írta) Eljött a nap, amire senki nem várt,                      A lelked és a hamud, örökre elszállt. Gyász nap ez minden embernek, Feketébe öltözve sírnak a szerettek. Rengeteg kérdés hada áll sorban, De ezek szép lassan a tóban folynak. Miért? Legalább pár szóban mondjad, Fájdalmunk a szívünkben egyre jobban forrnak. Borús nap ez a mai, mindenkin látszik,                      A testünkben a fájdalom, szanaszét málik. Fázunk, majd elázunk mind egy szálig, De ilyen a sors, nem válogat, jöhet bármi. Nemrég még a kezét fogtam szorosan, Most meg miatta írom ezeket a sorokat. Felfoghatatlan fájdalmak és hegek, Melyek egy életre bennünk hevernek. Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni. Összegyűltek a szerettek és a barátok, Sok hibát, mit vétettem, mindet sajnálom. Remélem megbocsájtasz nekem egyszer, És megkönnyebbülve fogok felkelni reggel. "18. voltam, mikor az anyukám elment, Mert szüksége volt rá az úrnak fent a mennyben Az élet pörög, látod én se tudtam megállítani, Azt hittem, ha felnövök, majd belőlem is lehet bárki. "                       Hiányzik a hangod és már soha nem hallhatom, Hiányzik a tekinteted, de melegét már soha nem érezhetem, Hiányzik az aggodásod, de soha nem lesz már benne részem, Hiányzik a jó tanácsod, de már csak magamra hallgathatok, Hiányzik az ölelésed, de már csak álmaimban érezhetem. . . . . . ANNYIRA HIÁNYZOOOOOOL ANYA! ! ! ! ! ! Kislányod, Nikike  :(                                                                 Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolunk, és azt szeretnénk, hogy láthassunk és átölelhessünk, ahogyan Te öleltél Minket. (. . . . ) Gyakran arra gondolunk, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velünk maradj. . . . . Mindig ott van a lelkünk mélyén, amit Terólad tudunk, mert Mi a Te részed vagyunk, és Te Mi vagyunk. Szeretünk, Anya! ! ! Gyerekeid: Nikike és Gabika Csillag volt , mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük , ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad.                                                                                                     Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza többé soha.   Hisz még fiatal voltam, élni akartam!   Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmaitokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni Nektek, azt a sok jót, mérhetetlen szeretetet. Ne búsuljatok Nekem már nem fáj semmi, Ha eljön az este csillagként tudok Nektek üzenni, Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.                                                             " Az Ő szíve pihen,   A mienk pedig vérzik, A fájdalmat csak az élők érzik. " Erika soha nem feledünk el, az Én szívemben mindig itt leszel! Nővéred,   Erzsi                                                          Sebünk be nem gyógyul, Könnyünk el nem apad, Zokogunk fájdalmunk nehéz súlya alatt. Szép volt Veled, szomorú Nélküled, Amíg csak élünk siratunk Téged! Álmodtunk egy öreg kort, csodásat és szépet, De a kegyetlen halál mindent össze tépett, Csoda volt hogy éltél, és bennünket szerettél. Nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.           Meggyújtok egy gyertyát Érted, S közben azt Kívánom, legyen Nagyon Boldog mostani Életed. Kérem a jó Istent, és az Angyalokat, Segítség mennybéli sorsodat. Legyen minden pillanatod vidám és boldog, Ott már nem lehet semmi gondod. Kiket itt hagytál, mindenki szeret, S ez a szeretet Téged boldoggá tehet. Ez másképp nem is lehet, hiszen Téged, Nagyon sok ember SZERET! ! ! !          Égi angyal jött el érte, Felkelő nap elkisérte, Véget ért zarándok útja, Indult a fényalagútba.   Földi kínját levetette, Megkönnyebbült érző lelke, Ösztönösen vitte lába, A fényesség irányába.   Menny kapuja tárva várta, Őrangyal lesz nemsokára, Féltőn óv majd minden tette, Ahogy életében tette.   Utoljára vissza tekint, Látja siratják idekin, Arcán örök szelid mosoly, Kéri , ne sírj, mert távozott!   Veled lesz Ő reggel, délben, Meg a hosszú téli éjen, Érezni fogod a kezét, Simogató szeretetét!                         Drága húgom emlékére! ! ! Gyertyák égjenek lelki békéjéért! ! ! Nyugodj békében drága testvérkém! ! !                 Köszönöm szépen minenkinek, akik gyújtanak érte gyertyát! ! !        

Köszönöm szépen a kiemelt gyertyákat sajnos nem tudom viszonozni nem sikerül hiába próblkoztam de a szokásos napi  gyeryát minden kedves sorstársam hozzátartozójánk meg gyújtom ! együtt érző fájdalommal Marcsi :'(    Horváth János  Szül: 1954 Május 19 Pécs Elhunyt: 2014 Március 8 Dunaújváros   A kegyetlen halál elragadott tőlünk, nem törődött gyermekeiddel, családoddal, csupán csak egy maradt utánad a kegyetlen fájdalom. Emléked míg élünk szívünkben él. Sohasem feledünk! Szerető édesanyád!  Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól, Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból, Aki barát, de lehet még ellened is, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk, hogy sohase múljon el. Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt. Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, És mindenkiért, aki nem lehet itt, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Mindazokért, akik nem vették még észre, Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre És mindenkiért, aki nem hiszi ezt, Mindenkiért egy- egy gyertya égjen.        

AZ ÚR ÁLDJA MEG ,ADJON NEKI ÖRÖK NYUGODALMAT!

 Juci mama született 1927,12,19-én Gyügyén Elhunyt 2016.08.29. Fehérgyarmat