" Amikor ujra eljovok azt szeretnem latni, hogy mosoly ul az arcotokon, boldogok vagytok. Mire visszajovok, minden tervetek sikeruljon, akarom, hogy igy legyen, s ne felejtsetek el, de ne gondoljatok mindig ram, legyek az aldozati barany, mert nem sarjad minden magbol kalasz, de ezzel velem vege legyen, mert bennetek akarok tovabb elni, s nelkuletek nincs hova, kihez es miert visszaterni! "                                                   - . - Koszonom, hogy eltel es engem szerettel, Nem hagytal itt engem, csak almodni mentel. Szivemben itt el emleked orokre, Ha latni akarlak, felnezek az egre.

A legcsodásabb nagymama,a legjobb anyuka,feleség,szakácsnő.

Te voltál a fény, a békesség minékünk, Szívünk nyugodalma, ha bánat érte lelkünk, Kihez szóljunk eztán, ki lesz itt majd vélünk, A boldogság szigete is elsüllyedt így nékünk!   A legdrágább feleség, anya, mamécska volt, aki csak a családjáért élt, ez tette ki mindennapjait! Azon fáradozott, hogy a legjobb feleség, anya, és mama legyen, és mindig is az volt, jobbat kívánni sem lehetett volna. Kérünk fentről is vigyázz ránk, mi sohasem feledünk! Szerető férjed, gyermekeid, és kicsi unokád!

"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . . "     "Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni. "   "Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen. Rég nem dobban családjáért, messze vitted Istenem! Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Akik szívből szeretnek, nem felednek Téged! "     Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Nem mentem el, csak megpihenek. Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád. Te csak bízz bennem, s meglátod, Újra veled lesz a te boldogságod. Tudom, hogy szerettek, én is benneteket. Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket, És vigyázok rátok ez így is van. Tudjátok. Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Letörlöm könnyed, s megfogom kezed. Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat. Közben elmesélem mostani sorsomat. Elmondom neked, hogy milyen itt élni, És boldognak lenni. Béke és boldogság vesz körül, S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek. Soha, soha ne feledjetek! Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre

Szerette az életet, és azzal való problémákat, nőket, italt, könnyű életet !

 Én nem haltam meg. Az , ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek ! "   " Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni. "

1951- től katona, katonai főiskolát, hadnagyként végzete, 1959- íg, utána a Budafoki Művelödési ház igazgatója, Tóth J. utcában, 1961- től a XXII. kerület MHSZ. elnöke, majd Hungária Műanyaggyár Rendésze Haláláig, 1965. márc. 30- ig!

 Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni,                                                                                                                             Nem volt idő arra, el kellett indulni                                                                                                                                     Szivetekben hagyom emlékem örökre                                                                                                                                Ha látni akartok nézzetek az égre.

" Ne sirj, Anya, hisz en meg most is Szeretlek! Teged valasztottalak, varj ram, s ujra megkereslek! Siettem hozzad, de nekem mas ut rendeltetett, En magam vallaltam, de ott tartott szereteted! Anya, nagyon szerettelek, s meg most is szeretlek! Bocsass meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled! Isten visszahivott, mert nem keszultem meg fel, Ez neked nagyon faj, szived tele keseruseggel! De ne sirj, Anya! Ugye erzed, hogy nem hagytalak el, Szolits batran, keress! Szallj hozzam lelkeddel! Letorlom konnyed, vigyazok rad, magammal repitelek, Hogy lasd, en itt boldog vagyok, es mennyire szeretlek! Ne sirj Anya, ha hianyzom, csak hivj, hunyd le szemed, En szallok hozzad, s ontom beled szeretetemet! Hogy mindig erezd, mig vissza nem terek, Ne sirj, Anya! Szeress! Csak erre kerlek! "                                                      - . - Csak az ido mulik, feledni nem lehet, mert fiatalon tort kette az eleted. Csak az tudja mi az igazi fajdalom, kinek gyermeket fedi a sirhalom. . . En mar tudom, mert magam is probalom, Meg az ellensegemnek se kivanom. . .

Igaz, hogy most ti, engem temettek. Én azért most is, itt vagyok veletek! Lélekben, egy másik dimenzióban. Januárban, esőben, hóban, fagyban. Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek. Higgyétek el, nekem sem könnyebb! Nem láthatom csillogó szemetek, Mint mikor még itt voltam veletek. Nem érezhetem kezetek melegét, Mint betegágyamnál, mikor még, Foghattuk egymás kezét. – Nehéz. Nehéz a kezem – leteszem. Nehéz a szemem – lecsukom. Megyek az úton, de ne sirassatok. Földi életemből csak ennyi jutott. Isten, minden embernek kimérte, Kinek hol a kezdete, és hol a vége. ” (Kardos Győző)

Hiányzik nagyon! ! !   Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet.