Itt vagyok, Anya, nézlek az égből   http://youtu. be/4ElibkiXJeU Majd idefentről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut majd hozzám minden imád Itt vagyok, Apa, ne félj, jól vagyok . . . Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya Apa és egy sugarán Eljövök Hozzátok minden nap én Lelketek érintem, álmotok vigyázom Őrködni fogok létetek felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veletek Itt vagyok, Anya Apa, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szívetek ha dobban… velem lüktet Ezért amíg éltek, itt leszek Én!                Egyszer. . . mikor még minden reggel sütött a nap . . . . egy kis arcocskán is felragyogott a mosoly dala. Énekelte kis hangon: csiripel a veréb. . . . . . Édesanyám kiszaladok s megnézem én. Futott körbe- körbe. . . . kis kezét oldalra emelve. . . szemléltetve a szelet ami beterítette a kertet. Virult, kacagott. . . . . . hangosan nevetett . . . kacaja öröm volt bezengte vele a teret. . . Látod édesanyám. . . . . . . . . . a kismadarak is dalolnak. . . . . . . ülj le ide és hallgasd te is az ő hangjukat. Nézd milyen szépen és vidáman fütyörésznek. . az életet dalolják . . . . . . . látod? figyelj csak szépen. Az anyuka az ölébe fogta a kis gyermeket. . . együtt hallgatták a kis verebeket. Érezték ők ketten: a zene csak nekik szól. . . . lehunyták szemüket és a szívükig hatolt. . . . . . . . . . . Ma is ezt a zenét hallja az édesanya. . . . . . . . . . mikor megszólalnak a verebek az ablak alatt. Lehunyja most is szemét. . . . . . és csak a kislányra gondol. . . . És szinte hallja a szavát. . . . . . . . Édesanyám szeretni foglak . . . . . és minden nap rád gondolok. . . . . . . Szeresd az Életet. . . . . . . és minden testvéremet. . . . . . . Mert én szeretlek titeket. . . . . . . . és innen is ölellek Téged. . 2012. április 22. 13:02 Hossz: ‎8:14             Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!       Gyere velem. . . fájo szivel anyátol. Szárnyaló lepkéje voltál a tavasznak, A nap mosolyát hordoztad magadban. Szép szemed, mint a barna gesztenye, Ó milyen csodásak ezek az emlékek. A felhőre rajzolom lelked sóhaját, Szemed rezdülését, kicsi szád mosolyát. Közelről érezlek, mégis oly távolról, Tudom, most könnyemből sírnak a csillagok. Az emlékezés mélyen elkábítja lelkem Fáradt vagyok, kicsit lehunyom a szemem. Mélyen ülő csend van, nem zavar most semmi Úgy érzem, azonnal el tudnék aludni. . . Mégis, lelkem mintha kilépne belőlem, S repülne fölfelé, a nagy messzeségbe. Amikor ott vagyok, nem is tudom merre, Mintha téged látnálak, egészen közelben. Nézlek, s bánat helyett boldogságot érzek, Lassan, óvatosan megérintlek téged. Fogd meg a kezemet, ne engedj el kérlek, Úgy, hogy szinte fájjon, érezzem a léted. Gyere velem drága, szárnyaljunk most ketten, Induljunk el együtt a nagy messzeségbe. Innen fentről látod, minden milyen szép lett? Mosolyogsz, és nézed a lenti mélységet. Gyere velem kicsim, nézd a madarakat, Cinke az etetőben az eperfa alatt. A szélcsengő halkan csilingel egy picit, Mintha azt kérdezné:vajon kik járnak itt? Gyere velem szivem, nézd a patakpartot Levágták a nádat, s éppen szántanak most. Halkan csobog a víz, fürkészve hallgatod, Szemembe nézel, és kedvesen mosolyogsz. Gyere velem édes, maradj itt örökre, Nem menj vissza kérlek, a nagy messzeségbe! Ha mégis menned kell, veled tartok én is, Bolyongunk majd ketten, ahogy tettük eddig. . Hirtelen zajt hallok, kinyitom a szemem, Körülöttem nincs más, csak csendes döbbenet. Nem, nem! Ez nem lehet! Tehát csak álmodtam? Fáradó lelkemmel, messze kalandoztam. Mély bánatot, aztán boldogságot érzek, Egy kicsit itt voltál, csak velem és nekem. Gyere kincsem gyakran, szárnyra kelünk újra, Boldog szeretetet viszünk majd az útra. . .                           Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Megszületett egy ártatlan kisgyermek, Örömmel fogadták, körülvette a szeretet. Aranyos kislány volt, szeretett nevetni, Aki ismerte tudta, mennyire tud szeretni. Baráti körében közkedvelt volt, Mindenki arcára mosolyt varázsolt. Szerette a lovat, , biciglit, a sportot, A saját hibáiért mást nem okolt. Nem fecsérelt el egy percet sem, Nem gondolkozott a végzeten. Szép zenétől felpezsdült a kedve, boldogság leple alatt dobogott érző szíve. Amit érzett, el is mondta azt, barátai nála nyertek vigaszt. Terveket, álmokat szőtt a jövőbe, ha rá gondolok könny szökik szemembe! Egy február 9- én tragédia történt a halál ŐTválasztotta áldozatként. Térdre borulva kiáltottam: Nem igaz! ! ! De az igazság, mint gyertyáról cseppenő viasz, Sikoltott a csendben, hogy utolérjen. Szívemből egy darabot kitépjen, Ő, aki tele volt életerővel! Most csendben fekszik, sziklakertb●●●●●●●●●●●●●●●en Vérző szívek emésztik az emlékeket. Féltve őrzik a rólad készült fényképeket, Őrület az élet, nincs igazság! Fiatalon, búcsú nélkül minket itt hagytál, S én csak annyit fűzök a végére: fáj, hogy itt hagytál:SZERETL EK                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Édesapám váratlanul ment el tőlünk. . . elaludt, nem ébredt fel többé. . . . és a szívem megszakad :- ( A legjobb Édesapa volt, akit csak kívánhat magának az ember. . . ha már megszülettünk. . . . . mindig büszke voltam rá. . . az is leszek, amíg csak lélegzem. . . . . Szeretlek Apu. . . nagyon érzem a hiányod. . . már most. . . és ahogyan megígértem Neked , vigyázok Anyura. . . remélem erőm kitart. . . . . . bárcsak rámnéznél újra. . . csak egyszer azzal a mély és őszinte szeretettel. . . . . . . . " de sokáig elnéznélek. . . ha egyszer még láthatnálak! ! ! ! " Nagyon hiányzol! EGYRE JOBBAN! ! ! ! Mondd Apuci. . . merre tovább? ? ? ? ? hogyan éljek. . . " minden életedben ott leszek én is. . . . . . . "

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen. . . Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat. . . " Kereslek, de nem vagy már sehol , Mégis itt vagy mindig valahol. Talán egy napsugárban, talán egy Holdfényben, vagy csillag lettél fent a kék égen? Nélküled üres és szomoru a házunk, nem hisszük el hogy hiába várunk, Csak az idő mulik, feledni nem lehet, mert nagyon fiatalon tört ketté életed. Csak az tudja mi az a fájdalom, akinek gyermekét fedi sirhalom. " Csak felnézel az égre és meglelsz ott is, akárcsak szivedben ott élek most is, s gondolataid ha nálam járnak, üzenem egyszer majd újra látlak. Ég veled Geri! Emléked szívünkben örökké él! ! !

 

Aki ismerte, tudja milyen volt "Van valaki,kit nagyon szeretünk De már nincs velünk,elvesztettük. Azt a kedves szívét nem feledjük soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekünk,velünk szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felénk árasztott. Élénken él bennünk e sok szép emlék róla Próbálunk nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű ember volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint a mi Drága jó Apukánk Aki már az égből mosolyog le ránk..."

A legtisztább ember volt akit valaha ismerhettünk. Ő a legfényesebb csillag az égen. Nyugodj békében drága Isikénk!

Szörnyűség,ami történt. Egy hálás gyermek,egy megbízható testvér,egy nagyszerű feleség és társ,egy gondos és szerető anya,egy jóbarát.. ez mind és még ennél sokkal több veszett el a világból az ő távozásával!!! Nyugodjon békében !!!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

24 éves korában tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk. . Itt hagyta szeretteit, akik soha nem feledik őt. :( Szeretetre méltó gyerek volt. Nyugodj Békében! Örökké szeretni fogunk!

    BENNED ÉLEK Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Símogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tőled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.       / Grigo Zoltán/ "Ott vagy most már, ahol senki se lát.  Ott vagy most már, ahol semmi se fáj.  Ott vagy ahol már nincsenek kérdések.  Ami utánad maradt színtiszta érzések.    Gondolatban sírodnál, suttogom a neved.  Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.  Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem.  És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.    S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem.  Ne fájjon már semmi, csak Te legyél ott velem.  Ne sírjon az, ki akkor nem jöhet még velem,  Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem. "    "Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,   Nem hagytál itt minket csak álmodni mentél.   Szívünkben itt él emléked örökre,   Ha látni akarunk, felnézünk az égre.   Csillagok útján utazol tovább,   Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "      Ne sírj, mert szeretsz engem!  A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . csak mert a szemed nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légyszíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.              Szent Ágoston