Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi!
Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni.
Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni.

Miért sirattok? Isten arca volt,
mely mosolyogva, hívón rámhajolt.
S én mentem. És most fényözönben élek.
Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.
A szemetek hát könnybe mért borult?
Ha emlegettek, nyomban ott leszek,
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok,
S a fényem - áldás lesz majd rajtatok.
Ha rám gondoltok mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok.