"Miért sirattok? Isten arca volt,

mely mosolyogva, hívón rámhajolt.

S én mentem. - - És most fényözönben élek.

Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek.

Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.

A szemetek hát könnybe mért borult?

Ha emlegettek, nyomban ott leszek,

De fáj, ha látom omló könnyetek.

Nevem kimondva mosolyogjatok,

S a fényem - - áldás lesz majd rajtatok! "

Reményik Sándor