Drága Édesanyám!

Életét mindig a kötelesség, a becsületesség, a tisztesség, a szeretet önzetlen átadása, környezetében a rend és tisztaság iránti fontosság éltette.

Mindene a Család, a családi kapcsolatok fontos ápolása volt.

Mély hittel és alázattal imádkozott minden este, reggel szeretteiért, a mindennapok öröméért, a tisztességes megélhetésért és családtagjainak boldogulásáért.

Amíg mozgása nem gátolta, addig fontos céloknak felelt meg: nyugdíjazása után még öt évig tanított abban az iskolában, ahol 1- 2 osztályos tanítónő volt. Ezután kolléganőjének családjában - három kisgyermek - nagymamájaként adta szeretetét, szakmai tapasztaltát a gyermekek gondozásához, neveléséhez. A szívesen és örömmel vállalt feladatát beteljesítette, mert iskolások lettek a gyermekek.

A következő életcélját örömmel, kötelességtudással és lelki szorgalommal látta el az egyházban megválasztott presbiteri tisztségével: a jegyzői feladatok ellátásával.

Évtizedekig szorgalmasan, kézírással írta le a majdnem szószerinti jegyzőkönyvet az egyházvezetőség gyűléseiről, mely örök emlék marad az egyház dokumentum- tárházában.  

A kor és az idő sajnos felemésztette mozgási szabadságát, ezért már csak itthon "dolgozgatott" , segédkezett a házimunkában.  

Csendesen, méltósággal tűrte sorsát, betegségét idős korának következtében, és csendesen, álomba szenderülve felment a mennyei Atyához, oda, ahova szíve és lelke vágyott és oda készült egész életén át. Hiánya, szeretetet osztó mindennapjai nagyon nagy űrt hagyott maga után!

Édesanyám! A mennyei Atyánk országában találkozunk ismét!