Minden róla szól Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott, mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott, néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok, közös élmények, mit elfeledni nem fogok. Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág, ma gyászba borult az egész világ, a szél messze fújja a krizantém illatot, vigasztalom magam, hogy szép élete volt. Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát, újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát, lassan hazamegyek, a múlton elmerengek, sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem. Halottak napján minden róla szól, várom, hogy kilépjen az árnyakból, aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért, s hálát adok életünk minden közös percéért. Hálát adok a jó istenek kis fiam , hogy 19 éven át velem voltál volt örömöm . Volt olykor bú . . . . De most hogy halotak napján virágot viszek a sirodra csak bánatot és hiányt fájdalmat érzek hiányzol nagyon fiam. . Amikor sírva teszel koszorút a keresztre, és gyújtasz gyertyát szeretted emlékére, amikor sírva mondod, hogy szerettelek és mennyire hiányzol nekem, amikor könnyezve suttogod: - megbántottalak és szívemből, nagyon sajnálom, akkor megérted végre, hogy életünk sok történése, csupán egyszeri, akkor megtudod, hogy azt kell siratni, amit már nem lehet újrakezdeni, akkor idővel megtanulod majd lassan, hogy a sír fölött már késő, hasztalan. Minden hasztalan hiányzol nagyon fiam. . Kis fiam. . . Vigyél magaddal, szépen kérlek, fáradt a szív, és zokog a lélek. Vigyél magaddal, egy szebb világba, ahol valaki, tevéled várna. Vigyél magaddal, itt minden kietlen, a tűz is kialudt, magányos szívemben. Vigyél magaddal, itt hagyok mindent, hogy befogadjon, kérd meg az Istent. Vigyél magaddal, úgy fáj a magány, lelkem már örökké, a sírodnál áll. Vigyél magadal rossz élin igy nélküled hiányzol nagyon fiam. .

. . . . . . Minden kinek köszönöm ki Drága fiamra gondol és gyertyát gyujt érte. . Édesanyukája. .