A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Apu meséld el nekem Milyen az élet odafent? Hallgattok e szép zenéket? Ott is sír e vajon a lélek?
Testvéreid s nagymamám, vártak e már odaát? Odafent is van e álom? Sírodon, látod e a sok virágot?
Apu meséld el nekem, odafent milyen a csend? Fájt e a lelked, mikor tested örökre megpihent?
Apu meséld el nekem, van e ott is szerelem? Egymáshoz bújik e a lélek, születnek e ott is nemzedékek?
Apu meséld el, milyen a halál? Tényleg csillagként ragyogsz már reánk? Ha lelked más testébe száll, akkor is gondolsz e reánk?
Apu mesélj, van e élet a halál után? Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk? Mesélj milyen az idő odafent? Kell e kabát, mint idelent?
Apu meséld el nekem Odafent van e szeretet? Vannak e ott is gonosz lelkek? Vagy ők tényleg a pokolba mennek?
Mondd, milyen a tél, az ősz a nyár? Tavasszal ragyog e ott is a napsugár? Mikor a lelked a mennybe szállt, várt e ott rád a boldogság?
Apu meséld el nekem, ül e könnycsepp neked is a lelkeden? Mondd, hogy csak álmodom Nevetünk mi még ezen a bús dalon.
Apu mesélj kérlek, odafent kell e majd félnem? Vagy ott is vigyázol reánk, ahogy azt tetted, egykor hajdanán?
Apa, hogy ha hallasz! Látod könnyes a szemem. Gyere vissza kérlek fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod, nem vársz, hogyha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem! Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon, hogy nem vagy, a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám, néha tedd meg kérlek... csak egy-egy álmot kérek! S értelmet nyerne napom, ha láthatnálak Téged! Apa, hogyha hallasz! Látod, hogy kereslek, tedd széppé a napom, és tudd, hogy SZERETLEK! Isten nyugasztaljon Drága Édesapám!
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, – hát holnapután.
Vagy ha nem akkor – hát majd azután.
És ha aztán sem – talán egy év mulva.
S ha még akkor sem – hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán –
“Vidám viszontlátásra” mégis, mégis!
Berta Csaba: Szia apu.......
Szia, apu. Hát itt vagyok. Eljöttem, hogy lássalak.
S elmondjam, hogy minden este a kapuban vártalak.
Már nem haragszom, hogy nem jöttél, megértem, hogy elköltöztél
Fényévekre messze tőlem, csillagfények tengerébe,
A mindenható országába, oda fel, egy szebb világba.
Figyelsz, apu? Kérdezhetek? Nem zavarlak? Leülhetek?
Csak ide le, a keresztfádhoz. Vagy ehhez a rózsaszálhoz.
Szíved legszebb virágához.
Ugye örülsz, hogy eljöttem? Látod, milyen nagyra nőttem?
Tudod, apu, ha együtt lennénk, egy pohár borral ünnepelnénk.
Itt és most ezt nem tehetem. De minden percben itt vagy velem.
Felkelő nap sugarában, nyíló virág illatában,
Reggel együtt indulunk, este együtt érkezünk,
S minden édes pillanatban összeér a két kezünk. . . .
Első gyertya meggyújtva: 2017. 03. 22. Gyújtotta: Czahesz János
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(10 db) 
Oldala