Született: 1950. 05. 02.

Elhunyt: 2018. 12. 26.

temető gyászos halálának ölében Nyugszol, jó apám, sírhant mélyében. Bú van előttem, bú van mögöttem, Fájdalomtól hullik keserű könnyem. Sajgó lelkem mélyében tátong egy űr, Melyben, édesapám, szerető hiányod ül. Már nem láthatom kedves mosolygásod, Már nem érezhetem féltő simogatásod. Nem nézel rám, nem szólsz hozzám, A hideg föld mélyen magába zárt. Fájdalmak közt múlnak napok, évek, Édesapám, nagyon hiányzol nékem! Életedben tanítottál a szépre és jóra, Emberségre, becsületre, igaz szóra. Áldott legyen ezért jóságos lelked, Megköszönni már nem tudom néked. Becsülettel felneveltél, értem is éltél, Örökké a szívemben élsz, ott maradsz. Édesapám, csillagok közt a mennyben, Szoktál nézni énrám, látsz te engem? Hiányzik mosolyod s féltő ölelésed, Eltemettem a boldogságunkat véled. Emlékeink már csak álmomban élnek, De szívemben mindig újra visszatérnek. Jó lenne, ha láthatnám mosolygó arcodat, Megsimogathatnám dolgos két karodat. Ott messze fent, túl a szivárványos égen, Kedves jó apám, vajon hallasz te engem? Szó nélkül mentél el csillagos utadra, Utolsó ölelés nélkül hagytál magamra. A hely, ahol most vagy, tudom, engem is vár, Ha megérinti lelkemet a fény, jövök hozzád. Ott már nem lesznek szomorú emberek, Onnan már visszatérni soha nem lehet. Utam ha véget ér, nincs erő, ki hazahív, Enyém lesz a föld, az ég és aki benne él. Vár reám Isten országa sok sötét éj után, Angyalok közt érinti meg szívemet a szeretet, Drága, jó apám, ott újra találkozhatom teveled. Melletted nyugalom lesz, béke, hit és szeretet. Ti, kis ibolyák, nefelejcsek, gyöngyvirágok, Édes, jó apám örök emlékére pompázzatok. Drága lelkét angyalok közt fenn a mennyben, Kérlek, soha ne hagyd magára, édes Istenem.