A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Sógor József borsosberényi gazdálkodót, apai nagyapámat 1944-ben vitték ki a magyarországi hadszíntérre, hogy a háború végső szakaszában a szovjet hadsereg ellen védje Magyarország határát. Csakhamar nyoma veszett, soha többé nem látta a családja, ő pedig sohasem láthatta a kisebbik fiát, aki bevonulásakor még meg sem született. Mivel a keresése eredménytelenül végződött, hivatalosan holttá nyilvánították, azzal az indokkal, hogy Sátoraljaújhely környékén a harctéri események során eltűnt, azaz sem a holtak, sem az élők között nem találták. Felesége, gyermekei ebben a tudatban haltak meg, a család teljesen letett arról, hogy valaha megtudhatunk bármit róla, mi lett a sorsa. Amikor 2017-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elérhetővé tette a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok adatbázisát, évtizedek után rátaláltam eltűntnek hitt nagyapám adatlapjára. Nagyon tragikus volt mindaz, amit megtudtam róla. A szovjet hadsereg foglyaként Ukrajnába, a kegyetlenségéről hírhedt korosztyenyi 110-es hadifogolytáborba hurcolták a frontról, ahonnan az embertelen körülmények és bánásmód következtében szinte senki nem tért haza... 1945. január 6-án, éjjel 2 órakor a rabkórházban halt meg egy súlyos fertőzés következtében, kezeletlenül, minden bizonnyal súlyos szenvedések után. Megszenteletlen földbe, jeltelen sírba temették. Ezen az oldalon állítok neki virtuális emléket, és köszönöm mindenkinek, aki gyújt érte egy gyertyát, és egy imát elmond érte. 37 évet élt. Soha nem láthattuk egymást. Legyen neki könnyű az idegen föld.
Első gyertya meggyújtva: 2024. 01. 06. Gyújtotta: Sógor Márta
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(2 db) 
Oldala