A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogy miért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémántcsillogá s a havon. Én vagyok a Napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban Veletek, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában.
Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott. Nem haltam meg. . . nincs is halál.
Első gyertya meggyújtva: 2011. 05. 08. Gyújtotta: Németh Sándor