Ott voltam mikor jött érte a rút halál, hallottam hangját, de nem értettem szavát. Fogta a kezem és én némán üvöltöttem, Édes Istenem hagyd itt még nekem! Elernyedt a kéz, már nem szorított…Az áldott jó szíve, többé már nem dobogott…Hideg arcához bújva sírtam, Könny áztatta arcommal arcát mostam. Két karommal átölelve, fülébe súgtam, talán még hallja…

SZERETEM MAMA! !

 

Szíve nemes volt, keze dolgos
Élete nehéz volt, álma legyen boldog.

Mama, mért hagytál itt engem?
Mama, ne haragudj, hogy néha rossz voltam, Mama, én akkor még nagyon gyerek voltam. . .
Mama, tudom, hogy angyal vagy az égben, Mama, tudom, hogy vigyázol reám fentről is szépen. .
Mama, annyira hiányzik az ölelésed, Mama, én sírok éjjel, de csak érted!
Mama, kérlek segítsd fentről az életem, Mama, kérlek hisz oly szomorú az életem!
Mama, ne hagyj magamra soha míg én élek, Mama, nélküled a sötétben újra kisgyerekként félek!
Mama. mindig légy velem az élet pillanatába, Mama, még ha az égből is de vigyázz  unokádra. .
Mama, nagyon szeretlek Téged, Mama, örökké bennem él az emléked!
Mama, ha itt lennél velem újra s elmondhatnám neked, Mama, két szememben könnyek égnek érted!
Mama, nagyon szeretlek Téged, Mama, úgy hiányzik szeretet teljes ölelésed. . .
Mama, minden éjjel látlak magam előtt mosolyogni, Mama, bárcsak tovább tudtál volna még maradni.
Mama, esküszöm, hogy büszke leszel rám, Mama, hozzád szól az unokád ki nagyon imád!
Mama, hiányzol nekem, Mama, már nem fogod remegő kezem. . .
Mama, álmaimban még mindig mellettem vagy, Mama, ez bennem mindig mély nyomot hagy!
Mama, kérlek tekints le rám az égből, Mama, vezess ki a sötétségből!
Mama, minden egyes nap rád gondolok,
Mama, szeretlek s te vagy az én Őrangyalom!

Bárcsak itt lehetnél velem…Csak egy pillanatra láthatnálak, erőt adna. . .
A fájdalom mi belülről emészt. . . . .
Hiányzol! Nagyon Hiányzol!  
De hiszem, hogy egyszer még találkozunk ha eljön az ideje…
Tudom hogy a mennyországból figyelsz,
S vigyázol rám…Te vagy az én őrangyalom!
A hit tovább éltet legbelül. . . s ha majd az én életem is véget ér, Te a mennyország kapujában fogsz várni rám! Én feléd rohanok, átölellek…s könnyek közt füledbe súgom. . .
Szeretlek! Nagyon nagyon hiányoztál !
Addig is szívemben őrzöm arcodat, illatodat…
Az emlékek bennem élnek!
Szeretlek! !  

Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.  Látlak az égben, amely kéken borul rám.  
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,  Napfényes esőben szivárvány fölött.  
Látlak az utcán emberek forgatagában,  Hallom lépteid vágyaim sikátorában.  
Érzem illatod rózsákba oltva,  Törlöm könnyeim, sírodra borulva.  
Oly kedves voltál szívünknek,  De egy nap elhívtak a fények.  
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,  S keserves könnycsepp csordul le arcomon.  
Az emléked szívünkben él míg élünk,  Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.  
Tovább élsz, itt legbelül . . .   S ez elkísér egész életünkben.  
De mért ilyen keserves az élet,  Miért kellett pont neked elmenned?  
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,  Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól. 

Volt valaki, kit nagyon szerettem 
De már nincs velünk, elvesztettem 
Azt a kedves szívét nem feledem soha 
Az élet lehet bármilyen mostoha 
Ősz haját,  
Szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta 
Szeme volt a jóság, őszinte csillogás 
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás 
Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete 
Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve 
Ha valami fájt nekem velem szenvedett 
Ha boldognak látott együtt örvendett 
Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott 
Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott 
Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott 
Élénken él bennem e sok szép emlék róla 
Próbálok. . . , de nem tudok másra emlékezni, csak a jóra
Ő egy jó lelkű asszony volt,
Ha valami bántotta nem nagyon szólt, de, hogy velünk mi van. . . azért folyton aggódott

 2013. 02. 09

Drága Mama, ma van a születésének napja!

Szomorú a szívem, mert nem köszönthetem fel… Nem ezt beszéltük meg…arról volt szó ezelőtt egy éve, hogy még sokáig velünk marad. . !   Öröm helyett, könny áztatja arcom, ezen a szép napon, amikor Édesanyja magának 87 évvel ezelőtt, életet adott.   Életet!   Ami a nehézségek ellenére, egy csodálatos emberé volt!  Csodálatos emberé, mert bárhogy bántotta az élet, soha nem panaszkodott, mindig mosolygott.   Szívében végtelen szeretet volt…   Fájdalmam soha nem fog elmúlni!   Összeszorul a szívem, ahányszor Magára gondolok!   Többé soha nem ölelhetem…nem melegíti többé a szétfagyott kezem, pedig nálunk most is hideg tél van, sokszor átfagy…   Mama! ! !    A szívem mélyén, azért mégis boldog vagyok, mert nekem áldott, végtelen jó Nagyanyám volt! ! !    Köszönöm Mama!   Mit is adhatnék születésnapjára. . . arra kérem a jó Istent, vigyázzon Magára . Drága lelkének, adja meg az örök nyugodalmat, békességet!  

Szeretem!

9 hónapi bánattal a szívemben állok,
Egy csokor orgonával a kezemben várok. . .
Tudván, hogy már nem teszi keze vázába. . .
Elballagok hát vele a sírjához. . .

Ott leülök csendben, s nézek Feléje,
Örömmel teli hangja, nevetése felcsendül fülembe.
Örökké szívemben hordom az őrző szemeit,
Mellyel mindig óvni próbálta gyermekeit, unokáit, dédunokáit.

Köszöntöm Nagyanyám, mert ez a Maga napja is,
Hisz Édesanya, Nagyanya, Dédnagyanya!
Égi örömök, s bánatok zúgó mezején. . .
Kiáltanék, hogy Nagyanyám, boldog Anyák napját . . . !

2013. 06. 10. . . . . Margit napja! !

2013. 08. 06

Mama. . .

Egy éve, hogy elmentél. . . . fájdalmam egy percre sem szünt, hiányod, még jobban fáj. . .

Mikor nincs mellettem senki, s úgy érzem hogy vége,
Össze kulcsolom két kezem, felnézek az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szívem minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy nekem mennyire fáj.
Ő vigasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rám.