Anyum, mindig egy életvidám ember volt. Szerette egyszem unokáját ahogy engem is a lányát.

Otthont adott a fejem felé mikor elváltam. Ahol élünk, azaz élt egy panel lakás, és mindenkivel jól megértette magát. Sokan szerették.

Szeretett keresztrejtvényt fejteni. Órákat eltöltött ezzel. Istenien főzőtt. Jah és persze a sorozatokat nagyon imádta.

Úgymond állat ellenes volt, hogy szobába ne legyen egyetlen jószág sem. Mikor hazahoztam egy cicát, annyira megszerette, hogy Ő látta el mire hazaértem a munkából.

Mikor elment ez a macsak, Pocak, csak kereste és nem értette, hogy miért nincs már a Mama:(

 

Most már nem fogom hallani a hangját ahogy hozzám szól, hogy "Jaj Fincó" vagy "Fincó ezt meg ezt hallottam a tévébe. :(

 

Búcsúzom itt is Tőle!

 

Emléke mindig a szívemben él!

 

Nagyon hiányzik!