Született: 1970. 07. 30. Budapest,IV

Elhunyt: 2009. 04. 11. Budapest,X

A világ legnagyszerűbb, legönzetlenebb gyereke, testvére, unokája, barátja volt. Őszintén tudott szeretni, és őt is szerette mindenki aki ismerte. Mindenkinek önzetlenül segített, akinek szüksége volt rá. Mindig vigyázott ránk és mindig volt egy kedves szava mindenkihez. . . .

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég.
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

" Az élet elég rövid, mégsem gondolkodunk rajta,
Hogy ki az akit szeretünk, kinek segítsünk a bajban,
Ki az ki megérdemli, hogy imádkozzunk érte,
És ki az aki akár, egy mosollyal is beérte.

De az élet hamar elszáll, az emlékekkel együtt,
Az egyik nap még öleljük, másnap már temetjük,
Csak foltok maradnak, az érintések és képek,
De még homályosan is jól esnek a gyönyörű emlékek.

Vajon kik lesznek azok, akik majd emlékeznek rám,
Akik könnycseppet ejtenek, a sírkövem szaván,
Akik nem felednek majd, mert én olyan ember voltam,
Akit szerettek míg éltem, és szeretnek majd holtan.

Pedig nem csináltam semmit, egyszerűen éltem,
Ugyanúgy mint más, mindig csak reméltem,
Reméltem, hogy egyszer emlékem megmarad,
Lehet hogy én elmentem, de az élet tovább halad. . "

" Az Ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik,
a fájdalmat csak az élők érzik.
Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem,
Hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át csendesen.
Hisz kinek a gyermekét fedi a sírhalom,
csak az tudja milyen az igazi fájdalom. "

Még mindig nem találunk szavakat,
még mindig a döbbenet az úr,
Oly gyorsan hagytál minket itt,
oly nagyon váratlanul. . .
Anya, Annamária, Antónia, és a gyerekek