Szerető szívü, nagyon jó, szeretetre méltó gyermekem voltál, s az is maradsz örökre. Mosolygós arcodat mindig magam előtt látom. Minden nap RÁD gondolunk. Hiányzol nekünk nagyon. . . ! ! ! Mindig szeretni foglak, amig csak élek . édesanyád " Nem haltál meg, csak nem vagy velünk, a lelked örökre itt maradt nekünk. . . "

Néha azt hisszük elvesztettünk valakit,
pedig nem csak máshová került,
néha úgy érezzük elvettek tõlünk valamit,
és szívünk mély gyászba merült.

Bár igaz fizikailag nem lehet velünk,
Bõrünkön érezzük nap mint nap hiányát,
de valamiért mégsem engedi el lelkünk,
és napról napra újra õrizzük álmát.

Tettei és vágyai, szikrázó lénye,
nyomot hagyott rajtunk, itt maradt velünk,
így elhisszük, hogy valójában soha nem lett vége,
szívünkben õrizzük, ez ad reményt nekünk.