I wandered, lonely as a cloud,
beside the boats, moored row on row,
When all at once, I heard a voice;
it murmured soft. It murmured low.
There was pathos in that lonely sound,
and pleading in each word.
I could not help but bend an ear,
and this is what I overheard;

"Lord" , it said, "don' t ask much;
not wealth, or glory, fame or such.
All I ask are simple things,
that carefree boating always brings.
Give me days forever fair;
an engine that will run on air.
Give me brass that just won't tarnish,
let my hull be free from stains,
with no leaks dripping when it rains.
And, if by chance, I hit the quay,
let there be no one there to see.

And lastly, Lord, when it' s time to go,
let there be boats, and lakes,
in Heaven's glow. "

A hajós fohásza

Bolyongva egyedül, mint egy árva felhő
A hajók mellett, kikötve, a sor hosszú s meddő.
Ekkor hallok egy árva hangot
Csendben szólt, halkan hangzott
Indulat volt benne és fohász,
Könyörgés, remény, várakozás,
Megállni képtelen, hallgatnom kellett:

"ATYÁM" – szólt, – nem kérek sokat,
nem kell pénz, se hírnév, se smaragd,
egyszerű a vágyam, könnyű és igaz,
Amint az óvatos hajózás magával ragad.
Gyönyörű idő, napfény kell és szellő,
S a motor, mit levegő hajt, legyen nagyon menő.
Adj rezet, ami csillog, ragyog,
Hajót, mely mindig tiszta, míg úton vagyok.
Tomboló viharban sem ázik be a tető,
Száraz marad az ágy, nem folyik rá eső.
És ha netán a rakparthoz ütődök,
Senki ne lássa, ki az az ütődött.

S a végén URAM, ha majd időm lejár,
S mennem kell, atyáim nyomán,
Kérlek, legyen ott fönt, a mennyekben is
napfény, szellő, hajó, és VÍZ!