Rólam, róluk, rólunk
Nem apám szemét örököltem.
Apámé kék volt, csodaszép,
most is magamon érzem, mintha még élne,
ha az égre nézek olykor, olyan kék.
Az enyém zöld, de van benne kék is
egy pici barna is őseimé talán,
de zöld, anyám zöldje van benne,
kit oly nagyon szeretett apám.
Nem apám szemét örököltem,
talán a szívét, az ő szívét,
szeretett engem, ahogy én is őt,
ma is érzem, még bennem ég. . .
Gyakran eszembe jut, ha kicsi is voltam,
kettő is alig, ahogy citerált,
belelopta szívembe a zenét,
mert ha ő játszott, szívéből muzsikált.
Nem apám szemét örököltem,
sem vagyonát, mert szegény volt szegény,
mégis övé volt a legnagyobb gazdagság,
sosem vesztette el hitét.
Tudta, vagy sem, de olyan lettem, mint ő,
szeretem én is a gyerekeket.
Könnyes szemem, ha az égre néz,
tükröm az, és őt látom ma is benne.
Lanyod EVA.
***********************************************************
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1 db) 
