A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
"Ha száz szívem volna: Mind érted dobogna, Szelíd arcod mind a százban Napfényként ragyogna. Áldjon meg az Isten Jártadban, keltedben. Hová nézel a virág is Ott nyíljék legszebben. Nincs több, csak egy szívem, Csak egyetlen egy van: Ám, de százzal sem tudnálak Szeretni már jobban. A te neved zengi Minden dobogása… Szálljon reád nagymamám Az Isten áldása!"
"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."
"Miért sirattok? Isten arca volt, mely mosolyogva, hívón rámhajolt. S én mentem. - - És most fényözönben élek. Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek. Sziromhullás volt, árnyékom lehullt. A szemetek hát könnybe mért borult? Ha emlegettek, nyomban ott leszek, De fáj, ha látom omló könnyetek. Nevem kimondva mosolyogjatok, S a fényem - - áldás lesz majd rajtatok!"
"Az Édesanyák, Édesapák nem halnak meg. Csak a szívük pihen meg, örökre..."
"Van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt . . . vagy mégsem? Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon, nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám. Soha többé nem szólsz már semmit. . Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképedet, lesem az arcod, a szemed, a szád, belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám! Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz, hát válaszolok én! Mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak .....
Első gyertya meggyújtva: 2010. 07. 31. Gyújtotta: Nagyné Marika
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
